|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz Emoji-filmVarga Zoltán
The Emoji Movie –
amerikai, 2017. Rendezte és írta: Tony Leonidis. Zene: Patrick Doyle. Gyártó:
Columbia Pictures / Sony Pictures. Szinkronizált.
86 perc.
Tekintve, hogy a kortárs
CGI-animációban manapság olyan figurák avanzsálhatnak főszereplőkké, mint
például a New York utcáin korzózó, popsirázó jegesmaci (Norm, az északi), az élelmiszerbolt polcain orgiázó enni- és
tömnivalók (Virsliparti), vagy éppen
a 80-as évek slágereire riszáló miminanók (Trollok),
már szinte meg sem lepődhet a publikum, hogy az emotikonok is megkapták a maguk
egészestés CGI-filmjét. A Hotel
Transylvania-filmeket is jegyző Sony Animation legújabb eresztése, Az Emoji-film az okostelefonok belső
világában „élő” és dolgozó, érzelemkifejező emblémák kezdetben gondtalan
mindennapjaiba vezet be – ám egy gimnazista srác telefonjának normál működését
veszélybe sodorja egy többféle érzelem kifejezésére képes, emiatt
identitásválsággal birkózó emotikonfiú.
Míg a főhős konfliktusa
a CGI-animációk egyik leggyakrabban variált kliséjére épül (a normakövetés és a
közösség elvárásának ütköztetése a személyes vágyakozással és
identitásválasztással), a galiba helyrehozásának folyamata, az okostelefon
mikrovilágának fölnagyítása és kiszínezése olyan konkrétabb előképekből
táplálkozik, mint a Tron, a Rontó Ralph, vagy távolabbról az Agymanók – anélkül, hogy erényeikből Az Emoji-film akár csak egy keveset is
képes lenne átemelni. Az infantilis (és meglehetősen kevéssé működő) humor, a
tökéletesen kiszámítható cselekményépítés és a tarkabarka látványalkotás
szerencsétlen együttese kétségbe vonja, hogy a gigantikus okostelefon-reklámként
felfogható filmből épkézláb mozgókép születhetett volna. Az alkotók
kifinomultságáról sokat elárul, hogy a mellékkarakterek egyike egy
csokornyakkendős széklet, „akit” az eredeti változatban érdekes módon Sir
Patrick Stewart szólaltat meg. Alighanem Az
Emoji-filmet övező internetes gyűlöletlavina lesz az egyetlen, ami ezt a
produkciót emlékezetessé teheti.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7 |
|
|
|
|