|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnyák elszabadulvaVajda Judit
Fun Mom Dinner –
amerikai, 2017. Rendezte: Alethea Jones. Írta: Julie Rudd. Kép: Sean McElwee.
Zene: Julian Wass. Szereplők: Toni Collette (Kate), Molly Shannon (Jamie),
Bridget Everett (Melanie), Katie Aselton (Emily), Adam Scott (Tom). Gyártó:
Voltage Pictures / June Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 89 perc.
A legénybúcsús
vígjátékok nyomában szorosan létrejött lánybúcsús komédiák/női bulifilmek fő
különbsége az előbbiekhez képest, hogy a féktelen mulatozás helyett az egymás
közti kapcsolatok és önismereti kérdések kerülnek előtérbe. Hiába volt nagyon
mulatságos a Koszorúslányok, végső
soron egy barátság és egy emberi jellem mérettetett meg benne. Ahogy a Lánybúcsúban is csak színleg volt a
központi konfliktus a koszos menyasszonyi ruha, valójában a főhősnők viszonyai,
titkai és múltja álltak a középpontban. Mivel igény az volt rá, csakhamar
megszületett a női bulifilmek mamiverziója, amikor az élet kezdetén álló nők
helyett már abba jócskán beletaposott asszonyok tolják a bulikát. A Rossz anyák után (de még a hamarosan
érkező folytatás előtt) újabb mű alkotója gondolta úgy, hogy belemerül a
keményen dolgozó anyák ritka, ám annál durvább kicsapongásainak bugyraiba.
Alethea Jones női rendezőként jobban belelát a női kapcsolatokba, és ugyanebben
a minőségében nem kevés érzékenységről is tanúbizonyságot tesz.
Filmje középpontjában
négy, külsőre is igen különböző anya áll: van köztük látványosan idősebb és
testesebb is, de erre egyetlen árva poén erejéig sem történik semmiféle utalás.
Ugyanennek az érzékenységnek a jegyében szanaszét ugyan nem fogjuk röhögni
magunkat a vidám pillanatokon, de nagyon finom fejlődési ívet követve kapjuk
meg egyetlen részeg éjszaka sztoriját: nem történik semmi különös, csupán
minden jóra fordul. A négy nő négy különböző problémája, nagyon piciben ugyan,
de orvosolva lesz. Akit folyton lebecsültek, kap egy kis megbecsülést; akinek
kihűlt a házassága, forró flört lesz a kárpótlása; aki magányos, (potenciális)
társra talál; végül aki leépítette a kapcsolatait, új barátokra lel. Ennél
többet sem anyaként, sem nézőként nem érdemlünk egy laza mami vacsitól – és még
így is többet kaptunk, mint vártuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7 |
|
|
|
|