|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziAnnabelle 2: A teremtésCsiger Ádám
Annabelle: Creation –
amerikai, 2017. Rendezte: David F. Sandberg. Írta: Gary Dauberman. Kép: Maxime
Alexandre. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Talitha Bateman (Janice),
Stephanie Sigman (Charlotte nővér), Lulu Wilson (Linda), Miranda Otto (Esther),
Anthony LaPaglia (Mullins). Gyártó: New Line Cinema / The Safran Company.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
110 perc.
David F. Sandberg (Amikor kialszik a fény) filmje egyszerre
spinoff-ja a Démonok között-duológiának, folytatása a 2014-es Annabelle-nek és egyben eredettörténete
is, amelyek közül az utóbbi a domináns, ugyanis stílszerűen régisulis horrorról
van szó, aminek legközelebbi rokona talán Dario Argento Sóhajokja. A negyvenes években járunk, a helyszín egy árvaháznak
kiadott tanya a semmi közepén. Egy babakészítő és felesége elvesztették
gyermeküket, majd pár évvel később egyfajta helyettesítésként elszállásolnak
féltucat fiatal lányt és nevelőnőjüket, akik mintha a „Sóhajok anyjának”
balettiskolájába csöppentek volna, csak éppen boszorkányok helyett a halott
gyermek szelleme kísérti őket a címszereplő baba képében. A ház úrnője
ugyancsak több alkalommal eszünkbe juttatja Argento filmjének fő antagonistáját:
a feleség elbaldachinozott ágyban rejtőzik a külvilág elől, később pedig két
lány halálra rémül, amikor lefekvés előtt, a paplan alatt sutyorogva viccesen
megidézik őt (kísértetiesen hasonló módon a Suspiria
hálótermi jelenetéhez, amely a „Sóhajok anyjának” belépője is egyben).
A film stílusában is
retró, meglepően kevés benne az olcsó CGI-jal odakent ijesztgetés és ahhoz
társuló fülsiketítő hangeffekt, helyette a rendező kameramunkával és
hangvágással kelt baljós atmoszférát. Az Annabelle
2-nek akadnak egyszerre váratlan és merész fordulatai, például a felénél
főhőst cserél, és meglehetősen sok karakterrel dolgozik, akik javarészt nők.
Annak, hogy nincs egyetlen fő protagonistája, persze hátrányai is vannak,
például a finálé konfrontációjában kevésbé érdekli a nézőt a karakterek sorsa.
Cserébe Sandberg alkotásának meglepően jó a humora, ami a kortárs hollywoodi
horror átlagszínvonala felé emeli a rémfilmes dolgozatot.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
|
|
