|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmityville: Az ébredésVarró Attila
Amityville: The
Awakening – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Franck Khalfoun. Kép: Steven
Poster. Zene: Robin Coudert. Szereplők: Bella Thorne (Belle), Cameron Monaghan
(James), Jennifer Jason Leigh (Joan), Thomas Mann (Terrence), Jennifer Morrison
(Candice). Gyártó: Blumhouse Productions / Dimension Films. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 85 perc.
Az Alexandre Aja-műhelyéből
kikerült párizsi író-rendező, Franck Khalfoun tízévnyi rémfilmes életművében
szubzsánertől függetlenül megszállottan ragaszkodik a zavart lelkű, befelé
fordult férfiak és az általuk fenyegetett (többnyire szuperszexi) álomnők kegyetlen
párkapcsolataihoz, akár egy karácsonyi mélygarázs börtönében (P2 – A rettegés új szintje), akár egy
sorozatgyilkos hétköznapjaiban (Maniac),
akár egy fausti karriertörténet keretében (I-Lived):
meséinek központi tanulsága valahol az „akiket szeretünk, megöljük” és inverze
között oszcillál. Miután öt éve sikerrel lehelt új életet a Lustig-féle Maniac kultuszfilmjébe, ezúttal a
nagyjából 20. darabjánál tartó Amityville-franchise
kiszikkadt testébe próbált lelket önteni, az Evil Dead-remake dicséretes példáját követve egy testvér-dráma segítségével,
amelyben megszokott szerzői párosát egy dögös-darkos kamaszlány és démonszállta,
kómában fekvő ikerbátyja alakítják – Khalfoun kettőjük (némi bűntudattal és
beteges anyai szeretettel fűszerezett) eutanázia-drámájával mélyíti el a primér
kísértetház-terrort.
Az Amityville: Ébredés ugyan távol áll az eredeti koncepciókat
kreatívan kamatoztató kortárs horror-élvonaltól (Valami követ, Vaksötét, It Comes at Night), de a franchise-on belül
szokatlanul eredményes darabnak számít. Miközben igyekszik minimumra szorítani
a dupla- és tripla sokkokkal operáló sápatag rémisztgetést (lásd Annabelle 2.), távol tartja magát a splatter-trend vériszamos
Aja-élményeitől is, és a félelmet inkább a bizarr családi édeshármas érzelmi
iszonyatával színezgeti, egészen az inkább szív- mint gyomorszorító fináléig. Khalfoun
szerény szerzői horrorja bevallottan az eredeti Rettegés háza köveiből építkezik (a DeFeo-prológustól a
légyrajzástól a pincebontásig), szerencsére kósza mémeken túl a családi
széthullás-történet dinamikáját is átemelve – csak épp a talajvesztett apa és fojtogató
lakáskölcsön szürke, hétköznapi farkasembereinek helyét átveszik az anya-lány
gyűlölet és a szexuális kiszolgáltatottság fekete angyalai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|