|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziTotál gázBaski Sándor
À fond – francia, 2016.
Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép:
Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José
Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic
Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.
A vígjátékírás
alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része
személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás
fenyegető közeledése (Felkoppintva).
Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi
nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az
átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak
köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.
Bármennyire is hálás a
téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli
francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete,
hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával
és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított
vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja
a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.
A koncepció ígéretes,
akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a
határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális
komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját
szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába
adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők
miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra
utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a
rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki
szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb
Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|