KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Totál gáz

Baski Sándor

À fond – francia, 2016. Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.

 

A vígjátékírás alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás fenyegető közeledése (Felkoppintva). Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.

Bármennyire is hálás a téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete, hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.

A koncepció ígéretes, akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13325