|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziHatáridős esküvőAlföldi Nóra
(Laavor et hakir) –
izraeli, 2016. Rendezte és írta: Rama Burshtein. Kép: Amit Yasour. Zene: Roy
Edri. Szereplők: Noa Koler (Michal), Ronny Merhavi
(Feggie), Oz Zehavi (Yos), Irit Sheleg (Michal anyja). Gyártó: Avi Chai.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
110 perc.
Rama Burshtein az egyik
legizgalmasabb alkotó a kortárs indie-mozi közegében; mert nem elég, hogy ő az
első ultra-ortodox zsidó nő, aki szélesebb közönségnek csinál filmeket, de
képes saját zárt, konzervatív erkölcsű közegének nüanszait és rituáléit
általános emberi problémák megrajzolásának szolgálatába állítani, anélkül, hogy
haszid-szafarivá zsugorítaná filmjeinek miliőjét.
Burshtein első
nagyjátékfilmje még ortodox szokásjogokon keresztül boncolgatta a család /
közösség és egyén viszonyát, míg második egészestés darabja a Határidős esküvő egy harmincas szingli
férjkeresési vircsaftját meséli el. Miután Michal vőlegénye az eljegyzés után
kihátrál a hőn áhított frigyből, a tüzes természetű lány némileg pragmatikusan
úgy dönt, hogy mégsem mondja le a szertartást, tekintettel arra, hogy a
képletből csak egyetlen komponens, a vőlegény hiányzik. Michal tehát elszánt
keresésbe kezd; egyik (vak)randevú jön a másik után, a tanulságos
beszélgetések, ismerkedések közepette a főhősnő egyre közelebb kerül önmagához.
A Határidős esküvő szerencsére
eltekint műfajtársai ordenáré tipizálási szokásaitól, finom karakterrajzokon
izgalmas dialógokon keresztül fixírozza főszereplője lelkének tusáit. Nyers,
manírmentes darab, csók és a rózsaszín köd nélkül mesél a férfi-női kapcsolat
bonyodalmairól, ráadásul senkit nem hoz méltatlan helyzetbe, egyik nemet sem
alázza porig, mély empátiával és szeretettel fordul mindenki felé. Ennyi bőven
elég ahhoz, hogy a feszültség a film végéig kitartson: a befutó vőlegény bárki
lehet, vagy éppen a női függetlenség jegyében senki nem jelenik meg a hüppe
alatt. Burshtein felismerte, hogy a 19. századi erkölcsök mennyire a javát
szolgálják egy ilyen történetnek, forradalmi hangvétele csupán annyi, hogy
képes úgy szórakoztatni, hogy története az emberi szívre, alapvető vágyakra
koncentrál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 6.83 |
|
|
|
|