|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziPorto 35mmVajda Judit
Porto –
amerikai-portugál, 2016. Rendezte: Gabe Klinger. Írta: Larry Gross és Gabe
Klinger. Kép: Wyatt Garfield. Szereplők: Anton Yelchin (Jake), Lucie Lucas
(Mati), Paulo Calatré (Oliveira), Francois Lebrune (Anya). Gyártó: Bando Á
Parte / Double Play Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 76 perc.
Az elsőfilmes Gabe
Klinger alkotása első pillanatától kezdve olyan szuggesztív, hogy ugyanannyira
a rabjaivá válhatunk, mint amennyire rabjaivá váltak a főhősök a benne
megjelenített egyéjszakás szerelemnek. Egy fiatal férfi suttog egy fiatal nőnek
egyszerű, mégis varázslatos mondatokat, amikre a nő ugyanabban a szellemben
válaszol, majd közeliben is láthatjuk őket, egymás felé fordulva az ágyban,
nyilvánvalóan szeretkezés után.
A mondatok és a jelenet
később még visszatérnek a filmben, ahogy számos más mozzanata is megismétlődik
– a töredékekből végül összeáll egyetlen csodálatos éjszaka története, három
felvonásban: először a férfit, utána a nőt, végül kettejüket együtt állítva a
középpontba. A fennmaradó időben pedig a hősök és a kamera a címben jelzett
Portóban bolyonganak (sőt egyszer még Párizsba is ellátogatnak). Így játékossága
mellett a celluloidra forgatott alkotás azzal is a francia új hullámot idézi,
ahogyan a városokat és jellegzetes tereit, például presszóit ábrázolja.
A mű a filmművészeti
mellett irodalmi előképpel is dicsekedhet: ugyanúgy a cseppfolyóssá váló időt,
az elillanó emlékeket vizsgálja, mint Proust Az eltűnt idő nyomában című remekében (a hősök egyik
beszélgetésében el is hangzik az író neve és az alkotás címe). Teszi mindezt
apró gesztusok, kicsiny csodák felemlegetésével, olyan csekély játékidőben,
hogy esélye sincs modorossá válni. A nem túl erős, sőt szokványosnak mondható
sztorira bárki könnyűszerrel rácsatlakozhat, és annak köszönhetően, hogy a
rendező filmjét nem a történet végével, hanem az elején is bemutatott gyönyörű
jelenet bővebb kifejtésével fejezi be, úgy érezhetjük: történjék utána bármi,
ezt az éjszakát, ezt a rövid ideig tartó, de addig a legigazibbnak bizonyuló
szerelmet már senki sem veheti el sem az azóta már valahol máshol járó Anton
Yelchin alakította főhőstől, sem tőlünk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6 |
|
|
|
|