|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDA Sötét Igazság LigájaSepsi László
Wonder Woman – amerikai, 2017.
Rendezte: Jay Oliva. Forgalmazó: Warner Home Video. 73 perc.
A DC-Warner konglomerátum
elkezdte hadrendbe állítani egységeit, hogy megtisztítsák a terepet a novemberi
nagy durranásnak szánt Igazság Ligája
előtt. Ebben az animációs részlegnek is megvan a maga szerény szerepe, de a
DC-képregények okkult vonulatából összeállt Sötét
Igazság Ligája a cím és a nyitány cameói ellenére legalább valamelyest
törekszik a nagy testvértől függetlenül is értékelhető világ megteremtésére. Ezen
vállalásában a legfontosabb fegyvertény a horror műfaji elemeinek és a
szuperhőstörténetek jellegzetességeinek vegyítése: bár a két hagyomány nem áll
távol egymástól (lásd Batman gótikus gyökereit), az ezredforduló után készült
mozgóképes feldolgozások csínján bántak a rémfilmes kitérőkkel. A Sötét Igazság Ligájának
erőszakábrázolása emiatt messze intimebb, mint a szuperhőssztoriktól megszokott
attraktív bunyók, a felütésben a pokoli látomásoktól megtébolyodó átlagemberek
tragikus rémtettei jóval közelebb állnak az Alan Grant-féle Batman-képregények és a Hellblazer nagyvárosi pusztulatához,
mint a jelenkor blockbustereinek esztétikusan leomló fém-üveg felhőkarcolóihoz.
John Constantine reflektorfénybe emelése kellemesen kiábrándult alaphangulattal
javítja fel a sztorit, de hiába szorul a karakter karizmája mögött
statisztaszerepbe a mágikus kommandó többi tagja, A Sötét Igazság Ligája bő hetven percében mérsékelten meggyőző
eredménnyel feszül egymásnak a két műfaji hatásmechanizmus. Míg a kórházi
vécékből feltörő fekáliaszörny ellen vívott csata pazar elegye a gigantomán
heroizmusnak és a horror perverzióinak, addig a zárlat városrombolása lila
erőterekkel és energialabdacsokkal már a visszazuhanást jelzi a multiplexekben
is egyre unalmasabb paradigmához. A Sötét
Igazság Ligájának bizarr túlzásai és a világát belengő gótikus fatalizmus
épp annyira elég, hogy ne fúljon teljes érdektelenségbe – a Batman Superman ellen és az Öngyilkos osztag után itt is úgy tűnik,
egyelőre az excesszus az egyetlen plusz, amit a DC filmjei fel tudnak mutatni a
konkurenciával szemben.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 7.75 |
|
|
|
|