|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziPingvinek vándorlása 2. Benke Attila
L'empereur
– francia, 2016. Írta és rendezte: Luc Jacquet. Operatőr: Luc Jaquet, Jérôme
Bouvier, Laruent Chalet, Jérôme Maison, Yanick Gentil. Zene: Cyrille Aufort.
Narrátor: Lambert Wilson. Gyártó: Bonne Pioche. Forgalmazó: Vertigo Media Kft.
82 perc.
A
moziba szánt természetfilmeknél mindig adott a kínos kérdés: miért éri meg a
nézőnek felkelni plazmatévéje elől, hogy jegyet váltson például a nemrég
bemutatott Terrence Malick-szemfényvesztésre, Az Univerzum történetére, melyre amúgy köröket ver a BBC
4K-felbontásban élvezhető tévésorozata, a Bolygónk,
a Föld 2 a veterán David Attenborough-val.
Hogy
a Déli-sarkkutató Luc Jacquet filmje, a
Pingvinek vándorlása 2 megéri-e a pénzét? Annyi bizonyos, hogy a 2005-ös
Oscar-díjjal jutalmazott első rész meglepő módon sikeresen teljesített a
pénztáraknál, és az Akadémia elismerését is elnyerte mögöttes tartalma miatt,
mivel a címszereplő antarktiszi pingvinközösség felfogható volt az emberi
társadalom modelljeként.
A
Pingvinek vándorlása 2-ben az Antarktisz hósivataga
lenyűgöző, miként a jégpáncél alatti tengeri élővilág újfent gyönyörű, és ismét
magunkra ismerhetünk a pingvinek kommunájában. Ezek a furcsamód antropomorf,
vízben és szárazföldön egyaránt helytálló élőlények meghökkentően intelligens
és szervezett közösségben élnek. Egymást melegítik, beavatási rituáléik és
emberi hibáik vannak. A legjellemzőbb kapcsolat köztünk és a felcseperedő
fiókák között, hogy bár a pingvinek tollpelyhét kifejlett kültakaró váltja fel,
s az ifjaknak már be kellene ugrania a jeges mélyvízbe halat fogni – ám mivel a
felnőttek épp a praktikus dolgokra nem tanították meg őket, a riadt ifjúság
csak tehetetlenül pislog a parton. Pont úgy, mint a mai huszon-harmincéves
generáció tagjai vágtató infotársadalmunk káoszában, a pályakezdés szakadéka
szélén. Luc Jaquet ezenkívül sajnos nem tud többet hozzátenni a tíz évvel
ezelőtti első részhez, ismeretet nem terjeszt, csupán ismétel: műve kizárólag
keményvonalas pingvinrajongóknak ajánlott.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 4.8 |
 |
|
|
|
