|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA számolás jogaHuber Zoltán
Hidden Figures –
amerikai, 2016. Rendezte: Theodore Melfi. Írta: Allison Schroeder és Theodore
Melfi. Kép: Mandy Walker. Zene: Pharrell Williams és Hans Zimmer. Szereplők:
TarajiP. Henson (Katherine), Octavia Spencer (Dorothy), Janelle Monae (Mary),
Kevin Costner (Harrison), Kirsten Dunst (Vivian). Gyártó: Levantine Films / Fox
2000 / Chernin Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 127 perc.
A szocialista értékek
mindenhatóságát zengő termelési filmek a nagy igyekezetben gyakran sodródtak az
akaratlan önparódia határáig. A nevelő szándékot ironikus módon pont a rosszul
felfogott realizmus siklatta ki, a propaganda direkt példázataiként megálmodott
történetek és figurák fényévekre távolodtak a hétköznapi világtól. Didaktikus
tételfilmek azonban nemcsak ideológiailag központosított diktatúrákban
készülnek, a nagybetűs üzenet átadásának kényszere világnézettől függetlenül
szedi az áldozatait. A saját farkába harapó sablonosság akkor igazán szomorú,
ha magával a szándékkal egyébként tökéletesen egyet lehet érteni.
Az űrkutatásban dolgozó
három afro-amerikai nő pozitív példái, a faji- és nemi előítéletek ostoba
értelmetlensége égetően fontos témák, így aztán A számolás joga kínos hangsúlytévesztései különösen fájdalmasak.
Alkotói valóságos csodaként mutatják meg, hogy három fekete nő jól dolgozik és
a szakmai törekvéseiket nem minden fehér utasítja el élből. Hőseinkről nem
sokat tudunk meg azon kívül, hogy más a bőrük színe, tudnak számolni, vidámak
és rendesek. Nincsenek árnyalt jellemek, sem valódi drámák, csak a „rasszizmus
rossz” mantraként ismételt tételmondata, szeparált mosdók és néhány
felvilágosultabb fehér, akik szerencsére vezető pozíciókat töltenek be. Az
übermensch űrhajós, az igazságos bíró, a látnok főnök felkarolják a
szerencsétlen kisebbségieket, majd jól hátba veregetik a takaros rendben élő
Tamás bátyákat. Az a különös helyzet áll elő, hogy az alkotók annyira görcsösen
érvelnek a rasszizmus ellenében, hogy végül maguk is tovább mélyítik a káros
megkülönböztetéseket. Cseréljük ki a fehéreket reakciósokra, a feketéket jó
munkásokra, az űr amerikai meghódítását pedig a boldog kommunista jövőre,
telivér termelési filmet kapunk, remek színészekkel, abszolút profi álomgyári
kivitelben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 6.8 |
|
|
|
|