|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz alapítóKovács Gellért
The Founder – amerikai,
2016. Rendezte: John Lee Hancock. Írta: Robert D. Siegel. Kép: John
Schwartzman. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Michael Keaton (Ray Kroc), Nick
Offerman (Dick), John Carroll Lynch (Mac), Laura Dern (Ethel), Linda Cardellini
(Joan). Gyártó: FilmNation Entertainment / The Combine. Forgalmazó: Forum
Hungary. Feliratos. 117 perc.
John Lee Hancock, ki
igen szórakoztatóan és értően beszéli a könnyes-szellemes melodráma nyelvét,
olybá tűnik, szereti megfilmesíteni az Egyesült Államok valós alapokon nyugvó,
tán kevéssé ismert emberi párharcait: Sandra Bullockot egészen az Oscarig
jutatta amerikai futball-reménységet védelmező nevelőanyaként A szív bajnokaiban, Tom Hanks és Emma
Thompson pedig felszabadulva esett egymásnak Walt Disneyként és P.L.
Traversként a Banks úr megmentésében.
Most nem akar senkit meghatni, és Michael Keaton az, aki (újabb) jutalomjátékos
lehetőséget kapott. A másodvirágzását élő, kiváló színészen nem is múlik semmi:
vibrálóan hozza Ray Kroc-ot, a középszerű ügynökből lett üzletembert, aki ugye
arról híres, hogy kijátszotta a McDonald-testvérek kezéből a mindenki által jól
ismert gyorséttermi franchise-t.
Az első osztályú
címszereplője tehát megvan Hancocknak, de kellene még más is ahhoz, hogy Az alapító valóban a fivérek és
képviselőjükből lett ellenfelük szembenállásáról szóljon. Például bátorság. De
az nincs, így az érzékletes korrajz, no meg Keaton valóban erőteljes játéka
mellett csak azt bizonygatja a film, hogy olyan nagyon senkit sem akar megbántani.
Bár Hancock kimondatja a szereplőkről, amit feltétlenül ki kell, azért lehetett
volna róluk kicsit határozottabb véleménye. Ám ami komolyan zavarba ejtő, hogy
a gyorsétterembe járó fogyasztóval is igen óvatosan bánik. Bizonyára tisztában
volt vele, hogy a McDonald’s-sztoriról nem lehet anélkül érdekfeszítően
mesélni, hogy legalább egy kicsit ne koppintson rá mindannyiunk orrára, hisz mi
vagyunk azok, akik megették és megeszik, amit Ray Kroc a profit érdekében
feltálalt és márkásított nekünk. Mégsem jutunk túl azon az üzeneten, hogy a
McDonald’s akkor is maga az amerikai álomkaja, ha már régen nem az. S ezzel az
állítással elég nehéz bármit is kezdeni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 7.6 |
|
|
|
|