|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziMélytengeri pokolHuber Zoltán
Deepwater Horizon – amerikai, 2016. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan és
Matthew Sand. Kép: Enrique Chediak. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Mark Wahlberg
(Mike), Kurt Russell (Harrell), John Malkovich (Vidrine), Kate Hudson (Felicia),
Gina Rodriguez (Andrea). Gyártó: Summit Entertainment / Participant Media.
Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
108 perc.
A
digitális képalkotás brutális előretörésével a letaglózó látványban utazó
katasztrófafilmek is törvényszerű másodvirágzásukat élik. A műfaj tálcán
kínálja a gigászi pixelorgiák lehetőségét és azok a legtöbbször át is veszik az
uralmat a forgatókönyvek logikája felett. A Deepwater Horizon tengeri olajfúró
torony 2010-es balesetét feldolgozó Mélytengeri pokol alkotói
szerencsére nem esnek ebbe a hibába, az öncélú romboláspornó helyett az extrém
helyzetben helytálló figurákra koncentrálnak. A film már-már dokumentarista
igénnyel rekonstruálja a valóban megtörtént eseményeket és ehhez a hetvenes
évek klasszikusait használja sorvezetőnek. Tablószerűen megismerjük a kétkezi
szerelőket és a pénzéhes vállalati embereket, akik a profit démonától hajtva
nem hallgatnak a józanabb szereplőkre és előidézik a tragédiát. Itt nem az
emberiség vagy az univerzum léte forog kockán, a tét belátható, a torony
dolgozóira leselkedő veszély átérezhető.
Az
ügyesen felskiccelt, megfelelő színészekkel életre keltett figurákért érdemes
aggódni, a feszültség organikusan nő és a katasztrófa képeit sem túlozták el. A
robbanás pillanatai az emberi szemszög miatt sokkal hatásosabbak, mint mikor
egy ikonikus metropoliszt emészt fel valami fotórealisztikus digitális szerencsétlenség.
Az alkotók az érintettek hősiessége és a baleset áldozatai előtt kívánnak fejet
hajtani és ezt a vállalásukat maradéktalanul teljesítik. A British Petroleum
PR-felelősei foghatják a fejüket, amerikai filmben ritkán látható ennyire
ellenséges product placement, pedig a
tüzet követő szörnyű olajszennyezésről egy szó sem hangzik el. A valósághűségét
lépten-nyomon hangsúlyozó film akaratlan, de mindenképpen különös ellentmondása
végül éppen az lesz, hogy tökéletes mozis attrakciót farag az Egyesült Államok
történetének legnagyobb természeti katasztrófájából.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3 |
|
|
|
|