|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziMérges BuddhaBaski Sándor
Der
zornige Buddha – német, 2016. Rendezte: Stefan Ludwig. Írta és kép: Thomas
Beckman és Stefan Ludwig. Zene: Martina Eisenreich. Gyártó: Metafilm / Tellux
Film. Forgalmazó: magyarhangya. 98 perc.
Általában
nem a jól működő, önkritikára és önvizsgálatra hajlandó országokkal fordul elő,
hogy legégetőbb társadalmi problémáik iránt a külföldi dokumentumfilmesek
nagyobb érdeklődést tanúsítanak, mint a hazaiak. Ha mint jelenség nem is túl biztató,
hogy a holland gyártású Érpatak Modell
után most egy német rendezőnek kellett osztrák és német pénzből a Sajókazán
működő Dr. Ámbédkar Gimnázium történetét elmesélnie, a külső perspektíva
számunkra kétségkívül hasznos és tanulságos is lehet.
Stefan
Ludwig rendezőt nem befolyásolták a magyar közéleti csatározások, a politikai
korrektség elvárása sem kötötte gúzsba, viszont – az előítéletekre és a
félelmekre apelláló bulvár kameráival szemben – nem csak a gettó széléig
merészkedett el. Több mint három éven át forgatott a sajókazai romatelepen és a
település buddhista iskolájában, folyamatosan nyomon követve 3-4 tanuló sorsát,
illetve az intézmény egyik alapítójának és tanárának, Orsós Jánosnak a
mindennapjait. Sikerült elérnie, hogy a szereplők megnyíljanak neki – kívülálló
volta ebben is segítségére lehetett –, de az elkapott életképek, a hiányos
fogsorok, a nyomor díszletei legalább ennyire beszédesek.
Ludwig
természetesen szimpatizál az indiai minta alapján megvalósított, a kitörés
lehetőségét hangsúlyozó oktatási modellel, de van annyira elfogulatlan
szemlélő, hogy a projekt buktatóit is bemutassa. A valódi főszereplő, Orsós
János maga sem biztos benne, hogy jó úton járnak, kétségeinek hangot is ad, és
bár a kissé kimódolt indiai epilógusban visszanyeri a munkájába vetett hitét,
aligha lehet olyan benyomásunk, hogy propagandafilmet néznénk. A hurráoptimista
hangvétel nem is állna jól egy olyan filmnek, amelyben a főszereplők egy része
feladja az álmait, a másik fele pedig csak óvatos részsikereket könyvelhet el.
Legalább kétszáz évre van szükség, hogy valódi változások történjenek, mondja
Orsós egy ponton, és a Mérges Buddhát
nézve nehéz lenne vitába szállni vele.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.75 |
|
|
|
|