|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziPalackpostaRoboz Gábor
Flaskepost fra P – dán,
2016. Rendezte: Hans Peter Molland. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: John Andreas
Andersen. Zene: Nicklas Schmidt. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck),
Fares Fares (Assad), Pål Sverre Hagen (Johannes), Amanda Collin (Rakel).
Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.
Napjaink dán
filmgyártásában eseményszámba menően ritkán készülnek mozifilmsorozatok, nem
véletlen, hogy a legismertebb alapjául a bestselleríró Jussi Adler-Olsen eddig
hat kötetet számláló krimiszériája szolgál. A lezáratlan esetekre szakosodott Q
ügyosztály harmadik történetében egy magát papnak álcázó, szépen hátranyalt
hajú eszelős rabolja el egy istenfélő falusi házaspár két gyerekét. Az ügyben
ezúttal is a kétdimenziós detektívek táborát gyarapító páros, a mogorva Mørck
és a szelíd Assad nyomoz, akik karakterének érdemi árnyalására ismét kevésnek
bizonyul a közel két órás játékidő, hacsak nem tekintjük árnyalásnak azt a kocsiban
zajló beszélgetést, amelynél közhelyesebb egy hívő és egy ateista figura között
nehezen játszódhat le.
A sorozat korábbi
részeit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok)
még erősebb műfaji kettősség jellemezte, a mostaninál azonban látványosan
átkerül a hangsúly a krimiről a thrillerre, és a film jó nagy adag zsánerklisét
vonultat fel, miközben néha akaratlanul is megmosolyogtató pillanatokkal
szolgál. Aki esetleg szeret abban reménykedni, hogy egy sok pénzből készülő,
olajozottan működő franchise-t valamelyest felfrissíthet egy egyénibb látásmódú
rendező, annak ezúttal csalódnia kell: az előző részeket jegyző tévérendezőt
hiába váltotta le az utóbbi időben főleg fekete humoráról ismert Hans Peter
Molland (Hajszál híján úriember, Az
eltűnés sorrendjében), minden maradt a régiben. A Palackposta olyan film, amelyet nem lenne érdemes a tengerentúlon
remake-elni, mert már eleve olyan, mintha valamelyik amerikai stúdió gyártotta
volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|