|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA modellVarró Attila
The
Model – dán-svéd, 2016. Rendezte és írta: Mads Matthiesen. Kép: Petrus Sjövik.
Szereplők: Maria Palmer (Emma), Ed Skrein (Shane), Charlotte Tomaszewska
(Zofia), Yvonnick Muller (André). Gyártó: Zentropa / Film Vast. Forgalmazó:
Vertigo Média Kft. Feliratos. 105
perc.
Kábé
példátlan, hogy egy héten belül két azonos nemzetiségű és tematikájú film
kerüljön bemutatásra a honi artmozi-hálózatban, ám számos hasonlósága ellenére
a szintén „vidéki kislány mélyrepülése a kíméletlen divat-metropoliszban”
alapsztorijú Neon démon flitteres
szerzői ámokfutásával, Mads Matthiesen életszagúbb Modell-je sokkal jobban megragadható a dán rendező előző (egyben
első) filmje, a nálunk is bemutatott Teddy
mackó segítségével. Noha a Thaiföldön szerelmet kereső kivénhedt testépítő
csendes epizódokból felhúzott anya-fiú drámája után a tizenéves Emma fájdalmas
szárnypróbálgatásai a párizsi divatfotó-világban hagyományos szerelmi
téboly-thrillerben mondják fel a szokásos tanmesét, a Rút kiskacsából Fekete hattyúvá
alakuló hősnő hajszálra ugyanazt a kegyetlen ellentmondást képviseli (az életét
külső megjelenésére építő testkép-mutató szüntelen szorongása és
önbizalomhiánya) és pontosan ugyanazzal a konfliktussal kénytelen megbirkózni
(kóros kötődés a belső biztonság illúzióját kínáló élettárshoz).
Matthiesen
szemében láthatóan nincs sötétebb ellenfél a bámész nézői tekinteteknél,
szegeződjenek a hősnőre kamera-objektíven vagy fürdőszobai kulcslyukon
keresztül – a hamis tükrüknek való megfelelési kényszer alakít hétköznapi
emberekből csupaizom vagy csontsovány testű színtiszta fikciót, készteti őket
csalásra és hazugságra, de legfőképpen érzelmi függőségre a fikciót tápláló
házizsarnoktól. Már ezért is furcsa, hogy második filmjére maga a szerző is
átállt a sötét oldalra: míg túlsúlyos, kissé esetlen Teddy mackója szűkszavúságával és tétlenségével is hiteles, pontos,
sőt empatikus portrét kínált, a nyüzsgő divatvilágban fordulatról fordulatra
ráncigált Modell nem több csupa ín és
ideg, csont és bőr klisékollekciónál – kamerás teremtője kezében eltűnt minden
fogható róla, maradt a puszta freak-show.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 6 |
|
|
|
|