|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA mi jövőnkAlföldi Nóra
Nos futurs – francia,
2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot.
Szereplők: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier
(Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont.
Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos.
97 perc.
A francia film ifjúsági
szellemisége vélhetően mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével
fémjelzett, szép emlékű Házibuli-opuszoknak,
ám ezen filmek jelentősége valószínűleg csak Rémi Bezancon művének megtekintése
közben tudatosul a nézőben. A Mi jövőnk
főhőse egy kiégőfélben lévő, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol
szép lakásában, kvalitásos barátnője csacsogását hallgatva, hol pedig
végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé,
alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett
süllyedő Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a
kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre ő maga
akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek
elő a gimis évekből és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori
barátait. Első körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki
látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi
zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt
a sarki krimóban, becses Playboy-gyűjteményt őriz lepukkant legénylakásában.
Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra
jelentős bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többről szólt annál, minthogy
pusztán jól érezték magukat.
Bezancon filmje
rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a
sztoriban, amikor két főhősének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie.
Mindezt tetézi, hogy erős vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet
kibontakozását erősen lefékező dialógokkal, laposkás szituációkkal.
Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövőnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az
elveszett ifjúkorról és a barátságról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 17 átlag: 5.59 |
|
|
|
|