|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziTerminator: GenisysAndorka György
Terminator: Genisys – amerikai, 2015. Rendezte: Alan Taylor. Írta: Patrick Lussier, Laeta Kalogridis. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator), Emilia Clarke (Sarah), Jai Courtney (Reese), Jason Clarke (John), Byung-hun Lee (T-1000). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.
A Terminátor
2 végén kohóba ereszkedő T-800-as teátrális öngyilkosságával a Skynet
robotjainak, úgy tűnt, bevégeztetett, cserébe a celluloid-panteonban várta őket
a megérdemelt öröklét. A sírrablókra azóta is rájár a rúd: a máig jobbára Cameron
ötleteinek szemérmetlen újrahasznosításából élő alkotóknak mindezidáig nem
sikerült érdemben hozzátenni a második fejezettel kerekre zárt univerzumhoz –
ha mégis megpróbálták, a végeredményt látva inkább ne tették volna.
Az áthallásos címével ambíciózus vállalására
reflektáló Genisys új kezdetet ígér,
de csupán a nagy elődökre parazitaként tapadó nosztalgia-rebootok (Jurassic World) és időutazós remixek (Sötétségben – Star Trek) nyomvonalán
iparkodik csúcsra járatni a vérszívást: az újra nyitott családi fotóalbumban
szinte mindenki felbukkan, emblematikus vagy épp csak bennfentesek számára
kiszúrható elemek köszönnek vissza szakmányban, de az egész egy ponton túl
izgalmas helyett inkább fárasztóvá válik (Umberto Eco után szabadon: egy
főhajtás megható, száz nevetséges). 24 évvel az utolsó Cameron-film után persze
kiéhezett kutyaként harapunk rá az odavetett koncokra, de a mimikri csak rövid
ideig tudja elfedni, hogy a király meztelenebb, akár a punkokkal újfent
összeakadó, CGI-elixírrel fiatalított Schwarzenegger. Hiába, a show-nak így is
folytatódnia kell: a finálé ironikus, szándékolatlanul is önreflektív
pillanata, amikor a fémváz alatt már érző szívet rejtő, „öreg, de nem vén”
(köszönjük, értjük) apafigura a második rész befejezését felülírva ismét
alámerül, de csak hogy végső, tragikus önfeláldozás helyett egykori nemezisének
elpusztíthatatlan, alakváltó gúnyájában szülessen újjá. Hogyan is értenék a
stúdiófőnökök, hogy nem sztárgázsira és renderfarmokra költött dollármilliók,
hanem a jelenleg csillagok között járó szerző szelleme az, ami valóban hiányzik
a gépből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 62 átlag: 5.76 |
|
|
|
|