|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAgymanókMargitházi Beja
Inside Out – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Pete Docter és Ronaldo del Carmen. Zene: Michael Giacchino. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.
Talán a (magyarul is) több kiadást megért
Judy Hindley-féle Hogyan működik a test?
nyitotta a 70-es években a mikrovilágot megszemélyesítő, ismeretterjesztő
biológiakönyvek sorát, melyben sejt-katonák indultak harcba a
baktérium-gonosztevőkkel az emberi test működésének illusztrálására, a 90-es
években viszont a Herman’s Head
sitcom már abba engedett betekintést, hogy a főszereplőt irányító, különböző
színészek által eljátszott személyiségjegyek hogyan vetélkedtek az
irányításért. A legújabb, hasonló ötletből (konkrétan a Disney 1943-as Értelem és érzelem című
propaganda-rajzfilmjét felhasználva) készült Pixar-opusz a stúdió eddigi
legambiciózusabb és egyik legszellemesebb vállalkozása, amelyben az animáció
nemcsak a látványvilág megteremtésében, de a tudományt megtermékenyítő képzelet
eszközeként is fontos szerepet kap.
A békés vidéki életből San Franciscóba
költöző tizenéves Riley ugyanis az Agymanóknak
nemcsak főhőse, de egyúttal „helyszíne” is, amennyiben kora kamaszkori érzelmi
hullámzásait, gyors hangulatváltozásait nemcsak a kívülállók szemével, de az őt
irányító főbb érzelmek (Derű, Undor, Majré, Bánat és Harag) dramatizált
hétköznapi irányítómunkájaként is lekövethetjük. A memóriát is befolyásoló, az
agy irányítópultja felett felváltva zongorázó, beszédes formájú (csillag,
brokkoli, idegsejt, könnycsepp és tégla), egyedi színekkel (sárga, zöld, lila,
kék és piros) és kompatibilis tulajdonságokkal felruházott „Érzelmek” enyhén
hullámzó körvonala is expresszív: energiából összeálló, belülről gomolygó
halmazállapotukra utal. Amit pedig együtt előadnak, az egyszerre szellemes és
revelatív, mert Pete Docter-nek és csapatának olyan közismert és kínzó
problémáinkra is van egy-egy elmés magyarázata, mint az, hogy miért nem tudunk
szabadulni egy bizonyos idétlen reklám idétlen slágerétől, mire jó a szomorúság,
mi lesz a sorsa gyerekkori képzeletbeli barátunknak, és egyáltalán: miért nem
emlékszünk mindenre?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 54 átlag: 5.52 |
|
|
|
|