KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Bélier család

Barkóczi Janka

La famille Bélier – francia, 2014. Rendezte: Eric Lartigau. Írta: Victoria Bedos, Thomas Bidegain és Stanislas Carré de Malberg. Kép: Romain Winding. Zene: Evgueni és Sacha Galperine. Szereplők: Louane Emera (Paula), Karin Viard (Gigi), Francois Damiens (Rodolphe), Luca Gelberg (Quentin). Gyártó: Jerico. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 106 perc.

 

Két évvel ezelőtt egy angyali tinédzser a rettenetes rózsaszín vattafelhőből álló gigantikus színpadi díszletek közül is képes volt elvarázsolni a francia tehetségkutató dalverseny zsűrijét. Az Imagine-t akkor ijesztő ártatlansággal éneklő bakfis, Louane Emera, most megkapta élete első filmszerepét egy kedves vidéki família idilli hétköznapjait bemutató vígjáték gimnazista hősnőjeként. A komédia címszereplői szép zöld farmjukon teheneket tartanak, tejtermékeket gyártanak, jó családhoz illően olykor kibékülnek, olykor civódnak, vagyis minden szempontból tökéletesen átlagosak. Az egyetlen különbség köztük és a kisváros többi lakója között, hogy tizenéves lányukat leszámítva, süketnémák. Az egy szem lány pedig, mit ad ég, éppen egy iskolai kórusba csöppenve fedezi fel magában a tehetséget, aminek következtében úgy dönt, hogy profi énekesnővé képezi magát. Elengedheti-e a hangját soha meg nem halló család és ő maga jól dönt-e, ha elszakad tőlük? Meddig terjedhet a szülői és meddig a gyermeki gondoskodás? A sok lehetőséget rejtő sztori azonban sajnos kiaknázatlan marad, és fergeteges esélyegyenlőségi poénözön helyett, jobb pillanatokkal megszórt, végül mégis feledhető nyári kikapcsolódást kínál. A forgatókönyv szálai összegabalyodnak és kioltják egymást, az egyébként neves színészek (Karin Viard, François Damiens) pedig őrjítően túljátsszák szerepüket, amivel sikerül azt a benyomást kelteniük, hogy nem süketnémát alakítanak, hanem idegbeteget. A tisztességes munkát végző Louane mellett a visszafogottan megjelenő, ezért szinte fel sem tűnő fiútestvér, Luca Gelberg a leghitelesebb – igaz, hogy a szereplők közül ő az egyedüli, aki valóban siket. A film összességében így mindössze arra a Brian életéből jól ismert szentenciára erősít rá, miszerint boldogok a sajtkészítők, legalábbis Franciaországban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12352