|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAkihez beszél a földPápai Zsolt
The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.
A sztárszínész Russell Crowe rendezői
debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli
vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel,
mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva.
Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem
ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése
lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított
felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes
nevezett rendezők örökségének felvállalásában.
A történet hőse a három fiát Gallipolinál
vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy
felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa
őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal
özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek
posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja
hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen
illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak,
színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik
meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten
mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle
jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul
is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és
parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem
szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy
férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak
ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt
(a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer
egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek
tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 58 átlag: 5.79 |
|
|
|
|