KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Holnapolisz

Sepsi László

Tommorrowland – amerikai, 2015. Rendezte: Brad Bird. Írta: Damon Lindelof, Jeff Jensen és Brad Bird. Kép: Claudio Miranda. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Britt Robertson (Casey), George Clooney (Walker), Hugh Laurie (Nix), Kathryn Hahn (Ursula). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 123 perc.

 

Saját tematikus vidámparkjainak megfilmesítései közül a Disney eddig csupán a Karib tenger kalózai-franchise-zal ért el vitathatatlan sikert, az Eddie Murphy-vel megtámogatott Elátkozott kastély vagy a nótás kedvű barnamedvékre építő A házimaci gyorsabban buktak a radar alá, mint egy elszabadult hullámvasút. A Holnapolisz ugyan nem árasztja magából az önkizsákmányoló alibifilmek alsópolcos műanyagbukéját, de a benne rejlő invenciók ellenére sem képes épkézláb keretsztorit gyúrni a Tomorrowland nevű látványpark köré.

Az optimista jövőkép emlékműveként szolgáló retrofuturisztikus városban Brad Bird (Szuper haver, Hihetetlen család) sikerrel örökíti tovább a vidámparkok és a spielbergi blockbusterek imperatívuszát („ne gondolkozz, ámulj”), csak éppen a pőre spektákulum ellenáll a narratívának. Az elkerekedett gyerekszemekben gazdag nyitány városnézése után Bird mozija csupán villanásnyi képekkel bűvöli nézőjét (és az jövővilágba röpített hősnőjét), de sem az A Boszorkány-hegy szüzséjét recikláló elnyújtott odaút, sem a kiábrándító visszatérés nem ismétli meg az expozíció katarzisát. Ahogyan szembehelyezkedik a jelenkori látványfilmekben eluralkodott apokaliptikus képzelettel, úgy sodródik szükségképpen – a Bird munkáiban eddig jó érzékkel elkerült – giccs felé, a Transformers és Bosszúállók városrombolásainak ellenében kiteljesedő utópia is csak néhány pillanatra enged teret a valóban szárnyaló fantáziának (lásd az Eiffel-toronyból kilőtt rakétát). Amellett, hogy a Holnapolisz egy robotkislány alakján keresztül megpendít valamit a gyermeki nosztalgia perverzitásából, zilált cselekményvezetésével és az Őrtorony címlapgrafikáit idéző zárójelenetével épp azt illusztrálja: kreatív szempontból a repetitív pusztulásképekkel szemben az álnaiv hurráoptimizmus sem alternatíva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12320