|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hobbit: Az öt sereg csatájaRusznyák Csaba
The Hobbit: The Battle of the Five Armies – amerikai-új-zélandi, 2014. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Andy Serkis (Gollum). Gyártó: New Line Cinema / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 144 perc.
Tolkien könyvének monumentális filmtrilógiává
dagasztása már az eddigiek alapján is erősen megkérdőjelezhető volt, de a
zárlatra válik csak igazán egyértelművé a koncepció tévedése. Az öt sereg csatájára még az alapművet
toldozó mellékszálakkal együtt sem jutott elég cselekmény (cirka 140 percével
ez a legrövidebb Középfölde-film), így dramaturgiailag olyan, mint A jedi visszatér: az elején gyorsan
feloldják az előd cliffhangereit, majd jön a végső összecsapás.
De amíg A jedi visszatérnek csak egy maroknyi
szereplő útját kellett elegyengetnie a stáblistáig, addig Peter Jackson terhes
(és kínos) szerelmi szállal, felszínes apa-fiú konfliktussal, a barátság és az
árulás motívumaival zsonglőrködve, egy egész sereg karakterrel kénytelen
foglalkozni. Néhányukra feleslegesen sok időt szán, másokat ellenben teljesen
méltatlanul, röpke búcsú nélkül veszejt el a vágószoba forgatagában – még maga
Bilbó és Gandalf is mellékvágányon zakatolja végig a játékidőt.
A fókusz a törpcsapat
vezérén, az arany által megrészegített Thorinon van, akinek hanyatlása és
őrülete jóval hangsúlyosabb és sötétebb, mint a könyvben, ez pedig kivételesen
jól sül el: Bilbó helyett most ő a néző érzelmi kapcsolódási pontja a
cselekményhez, megváltástörténetének beteljesülése csaknem katartikus
eredménnyel jár.
Azonban a trilógia
befejező része is kényszerűen meg akar felelni A Gyűrűk Ura-adaptáció monumentalitásának, és ezt a terhet még itt,
a célegyenesben sem tudja levetni magáról: eluralkodik a karaktereken, a
sztoriszálakon, az atmoszférán, ráadásul egy sajátosan bizarr szituációt is
szül. A címbeli csata, legyen bármily grandiózus, csak homokozóbeli
torzsalkodás az előd roppant csörtéihez képest – és ennek, tekintve, hogy A hobbit eredendően egy jóval lazább,
kedvesebb és „kisebb” mű, mint a Gyűrűháború eposza, nem kellene problémának
lennie, az említett erőlködés miatt mégis az. És Jackson ezt csakis saját
magának köszönheti.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 164 átlag: 5.62 |
|
|
|
|