|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziShirley – A valóság látomásaiLichter Péter
Shirley: Visions of Reality – osztrák, 2013. Rendezte és írta: Gustav Deutsch. Kép: Jerzy Palacz. Zene: Christian Fennesz. Szereplők: Stephanie Cumming, Christoph Bach, Florentín Groll, Elfriede Irrall. Gyártó: KGP. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 92 perc.
Az osztrák film leginkább Haneke és Seidl
révén él a köztudatban, pedig a hatvanas évek óta a marginális filmkultúra, az
avantgárd egyik fellegvárának is tekinthető. Az elsők között Peter Kubelka és
Kurt Kren robbant be a kísérleti filmes diskurzusokba, a nyolcvanas évek óta
pedig Peter Tscherkassky, Martin Arnold és Valie Export révén került az osztrák
avantgárd a világ élvonalába.
Ebbe a sorba illeszthető
Gustav Deutsch életműve is, aki egészen mostanáig leginkább talált nyersanyagból
készített látványos experimentális filmeket, amik a műfajra jellemző
önreflektív játékossággal meditáltak a mozgókép történetén. A Shirley – a hatvanéves művész első
játékfilmje –, érdekes módon alig illeszthető be a korábbi avantgárd filmes
életműbe, vagy egyáltalán a kísérleti film megszokott kereteibe.
A Shirley nem más, mint tizenhárom Edward Hopper festmény
megfilmesítése, pontosabban „életre keltése”. A festő különböző korszakaiból
kiválasztott emblematikus képeket egy központi karakter, a címadó színésznő
köti össze, az ő életének különböző szakaszaiba pillanthatunk bele. A személyes
élettörténet hátterében pedig végig ott húzódnak az USA történelmének huszadik
századi fordulópontjai, a gazdasági válságtól a McCarthy-éra elfojtottságáig.
Az amerikai festészet
huszadik századi klasszikusa a harmincas évektől a hatvanas évekig nyúló
pályáján, a korabeli izmusokba nehezen beilleszthető módon, titokzatos
hangulatú tájképekkel, utcákat és hotelszobákat ábrázoló festményekkel mesélt a
korhangulatról, a városi emberek magányáról. Képei magukon viselik a korszak
filmjeinek stílusjegyeit, kiüresítő kompozíciói pedig olyan rendezőkre volt
hatással, mint Jarmusch vagy Wenders. Deutsch filmje egy-egy képet úgy kelt
életre, hogy a festmények rajzos textúrája megmarad, a képbe komponált
színészek és tárgyak valahogy egybeolvadnak a festett részekkel. E különös
technika révén egy nehezen megragadható álomszerű hangulat telepedik a filmre,
ami a statikussága, a megszokott filmszerűség hiányának ellenére is izgalmas
marad.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 202 átlag: 5.55 |
|
|
|
|