|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDOnibabaGéczi Zoltán
Onibaba – japán, 1964. Rendezte: Kaneto Shindo. Szereplők: Nobuko Otowa, Taiji Tonoyama, Kei Sato. Forgalmazó: Etalon Film. 103 perc.
Kaneto Shindo a háború utáni
japán film egyik atyamestere, generációjának legtöbbet dolgozó képviselője;
négytucat filmet rendezett (96 évesen még kamera mögött állt!), íróként 238
forgatókönyvhöz kapcsolható a neve, producerként számos rendező munkáját
támogatta, röviden: a szó legszorosabb értelmében véve szentelte teljes életét
a mozgókép művészetének. Leghíresebb rendezése (Hirosima gyermekei, 1953) a Hibakusha
cinema (az atombomba sokkhatását filmes eszközökkel feldolgozni igyekvő
zsáner) meghatározó darabja, ugyanakkor munkásságában végig jelen van a háború
és a militarista szemlélet kérlelhetetlen kritikája.
Az
1964-ben bemutatott Onibaba
történelmi hátterét a XIV. században dúló polgárháború adja, cselekményét pedig
egy klasszikus japán történet ihlette, de az előremutató alkotói koncepciót
mérnöki precizitással megvalósító film kulcsa továbbra is az antimilitarista
attitűdben, a szamuráj eszménykép deheroizálásában keresendő. Főszereplői
(Kaneto Shindo ez alkalommal is kedvenc színészeivel dolgozott, mint Nobuko Otowa, Kei
Sato, Taiji Tonoyama) a háború névtelen
áldozatai, céltalanul kódorgó kutyák, akik az abszurd erőszak tobzódása
közepette józan eszüket és erkölcsi érzéküket egyaránt elveszítették, és a legalantasabb
gaztetteket is hezitálás nélkül követik el, ha a bűn hozzásegíti őket egyetlen
nyomorúságos tál rizshez. A békésen hullámzó virágosnád-tenger közepén tengődő,
igencsak beteges viszonyban élő anya és lánya életét először a katonaszökevény
Hachi hazatérése forgatja fel, a később felbukkanó, démonmaszkot viselő
szamuráj pedig már az elkerülhetetlen isteni igazságszolgáltatás metaforája. A
horror-elemekkel átszőtt film vizuális kivitelezésében valóságos
vászonköltemény: természetfilmeket megszégyenítő tájképek sorakoznak, a fények
és az árnyékok rafinált játékot űznek egymással, de a csodálatos éjszakai
felvételek (valójában ezeket is nappal rögzítették) mellett olyan avantgárd
megoldások is felbukkannak, mint a tradicionális Taiko-dobok és a kortárs amerikai
jazz vegyítése. A szofisztikált képi világ és a finom erotika hatásosan
ellenpontozza a nihilista lélektani portrékat, a kárhozat felé menetelő
szereplők őrületét, amelyből csak a fiatal lány számára kínál kiutat a rendező
– a háború által megfertőzött, elállatiasodott nemzedék tagjai nem
menekülhetnek bűneik elől, de a következő generáció talán reménykedhet a
megváltásban.
Kaneto
Shindo ezen műve is remekül példázza, hogy a rendkívül produktív 1960-as
években Japán kritikán felüli produkciókkal járult hozzá az egyetemes
filmművészet fejlődéséhez, így az Onibaba
megtekintése a mozgókép története iránt komolyan érdeklődők számára erősen
javallott.
Extrák:
negyven perces werkfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 389 átlag: 5.33 |
|
|
|
|