|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDAmerikai vérbosszúSoós Tamás Dénes
The
Limey – amerikai, 1999. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Terence Stamp,
Peter Fonda, Barry Newman. Forgalmazó: Best Hollywood. 89 perc.
Steven
Soderbergh csaknem feledésbe süllyedt remeke ez a lélektani bosszúthriller,
amiben a rendező humorosra puhított rabló-pandúr játékok (Mint a kámfor, Ocean’s 11) helyett konok retorziók és elszabott apa–lánya-kapcsolatok
terepére surran. A lánya gyilkosát hajszoló Wilson (Terence Stamp adja
csontvázszerűre aszott arccal) revansmissziója papíron mindössze egy sallangot
félresöprő bűnmozi, Soderbergh – és Sarah Flack vágó – kezében viszont formai
stílusbravúr. A hol előresiető, hol múltba révedő, időbontásos cselekményfűzés
technikájában az érzéseiről sírmélyen hallgató tolvaj minden kósza gondolata,
lopakodó mélabúja, felerősödő bűntudata összecsomósodik. Az élete során
rárakódott magányt és elszigeteltséget már a dialógusokat elcsúsztató és a
beszélő arc helyett a kiüresedő, bosszús tekintetet mutató képalkotási metódus
rajzolja meg. A múlt és jelen között cikázó időkezelés az elégtételéért
mindenkin keresztülgázoló haramia saját életével való számvetését tükrözi. Az
ugróvágások pedig Wilson érthetetlen cockney-szlengben beszélő, különc
karakterére, és bosszújának abszurd vonásaira terelik a figyelmet: a brit
gengszter a film nagy részén és emberek tucatján úgy törtet végig, hogy mit sem
tud lánya halálának körülményeiről.
De
nem csak emberek, ideák is elhullanak itt: az Amerikai vérbosszú Soderbergh rezignált számvetése az ellenkultúra
és a függetlenség mítoszával. A gyáva, gerinctelen antagonista: a hatvanas évek
rock and rollját tömegcikként kiárusító zeneproducer. A hollywoodi renitensek
legendás alakja, Peter Fonda játssza, jobbkezét pedig Barry Newman, a Száguldás a semmibe sofőrje. Az
ellenkultúra ma már szertefoszlott mítosz, a lázadókra a betagozódás vár. 1999
után Soderbergh is hosszú évekre félreteszi függetlenségét. Ironikus stiklije,
hogy ezt a művét még hatvanas/hetvenes évtizedváltás bűnfilmjeiről mintázta: az
Amerikai vérbosszú A játéknak vége és
az Öld meg Cartert! kései gyermeke,
amiben nem Wilson revansvétel feletti elégedettsége, hanem a semmibe fúrt
tekintete jelöli ki a végpontot.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 417 átlag: 5.47 |
|
|
|
|