|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziCamille kétszerKovács Kata
Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.
A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie
Lvovsky a Camille-jal Francis Ford
Coppola Előre a múltba című filmjét
játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul
negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori
tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a
szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és
szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el
hasonlóakat.
A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok
cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel
(99 Luftballon, Walking on Sunshine,
Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő
története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr
ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket
hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer
ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként
nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése
és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy
Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és
abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie
Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia
díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok
visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille
még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés
élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 620 átlag: 5.5 |
|
|
|
|