KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

360

Baski Sándor

360 – brit-francia-brazil-osztrák, 2011. Rendezte: Fernando Meirelles. Írta: Peter Morgan. Kép: Adriano Goldman. Zene: Robert Burger. Szereplők: Maria Flor (Laura), Sir Anthony Hopkins (John), Jude Law (Michael Daly), Rachel Weisz (Rose), Ben Foster (Tyler). Gyártó: BBC Films / UK Film Council / ORF. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.

Az Azután hűvös kritikai fogadtatása a jelek szerint nem szegte kedvét Peter Morgannek: az egyik legnevesebb kortárs brit forgatókönyvíró új filmjében ismét párhuzamos történetekkel zsonglőrködik. Míg a Clint Eastwood rendezte misztikus drámában mindössze három ember sorsát követhettük nyomon, a 360-ban – vérbeli mozaikfilmhez méltón – legalább tíz karakter életébe pillanthatunk bele. Bár a stáblistán nincs feltüntetve, a film alapötlete minden valószínűség szerint Arthur Schnitzler drámájából (Reigen), illetve a belőle készült Max Ophüls adaptációból ered (Körbe-körbe, 1950), amelyben a századfordulós Bécs különböző státuszú polgárai bonyolódnak egymással házasságtörő kalandokba. Morgan a cselekményt nem, csak az elbeszéléstechnikát vette kölcsön: a 360-ban is egymásnak adják át a szereplők a stafétát, vagyis az új karaktereket mindig a régiek vezetik be a történetbe, mígnem a fináléban – a címnek megfelelően – visszatérünk a kiindulópontba. Iñárritu Bábeléhez hasonlóan a 360 sem elégszik meg azzal, hogy egy szimpla társadalmi tablót – pontosabban mozaikot – mutasson be, az aktuális trendeknek megfelelően a globális világfalut jelöli ki a cselekmény helyszínéül. Bécstől Pozsonyon és Párizson át Londonig és Denverig vezet a szereplők útja – akad köztük szlovák call girl, angol üzletember, algériai fogorvos, brazil emigránslány és orosz maffiózó is. A konfliktusok természetesen a szerelem és a szex körül bonyolódnak; határhelyzetben van mindenki: vagy a vége felé járnak egy kapcsolatnak, vagy épp egy újba kezdenének bele.

Egyik epizód sem érdektelen, hála Fernando Meirelles intim pillanatokra fókuszáló, érzékeny rendezésének és a jól összeválogatott színészgárdának, de a részletekből nem áll össze semmilyen átfogó egész. A mozaikfilmek többségéhez hasonlóan a 360 is csupán a „minden mindennel összefügg” tételét ismétli el sokadszorra, így akár a Felhőatlasz realistább, földhözragadtabb verziójaként is nézhetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11341