KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Reacher

Sepsi László

Jack Reacher – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lee Child regényéből Christopher McQuarrie. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Rosamund Pike (Helen), Richard Jenkins (Rodin), James Martin Kelly (Farrior). Gyártó: Paramount Pictures / Mutual Film Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 130 perc.

A már születése pillanatában régimódinak ható Jack Reacher a kortárs krimiirodalom térdig mocsokban gázoló detektívjei helyett közelebb áll A szupercsapat vagy a MacGuyver utazó jótevőihez. Lee Child 1997-ben indult regényhősének enyhe kiábrándultságát kikezdhetetlen jellem és morális érzék ellensúlyozza, manírjai (mint szótlansága vagy önkéntes kivonulása a társadalomból) csupán apró díszítőelemek egy lovag hófehér páncélján. A nálunk Csak egy lövés címmel megjelent kilencedik kalandban Reacher egy orvlövész mészárlása nyomán tár fel egy kisebb összeesküvést Pittsburgh-ben, a Tom Cruise-ra szabott filmadaptáció pedig a Fantom protokoll és a Kéjjel-nappal öniróniájával ugyan, de hűségesen idézi fel az említett szériák PG-13-as Amerikáját. Az aktuális Cruise-imázshoz idomított Reacher megtarthatta ugyan a testét borító hegeket, de minden másban alárendelődött a színész-producer igényeinek, így vált a drabális világcsavargóból Ethan Hunt kevésbé akrobatikus, cserébe valamivel többet gondolkodó verziója, aki szétcsap a Werner Herzog kedves haknialakításával megtámogatott karikatúra-gonosztevők között.

Ugyanakkor az indokolatlanul hosszúra szabott moziverzió Child gyorsan ürülő történetének erényeiből is bőven lefarag: a hatékonyan elhelyezett fordulatok és vörös heringek – velük együtt számos női mellékszereplő – túlnyomó részének elhagyásával a Jack Reacher valóban egy MacGuyver-epizód szintjére egyszerűsíti az alapanyagot, amit csak részben ellensúlyoznak a hozzáadott stílusjátékok (lásd a nyitójelenetet) vagy a regényhez képest megnövelt akciómennyiség (mint egy autósüldözés vagy egy szűkös fürdőszobában zajló bunyó-burleszk). Az immár ötvenen túli Tom Cruise kiváló érzékkel horgonyzott le a mindig kelendő családbarát akcióhősök piacán, a Jack Reacher pedig ezen státuszának rutinos megerősítése – de semmi több.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11338