|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
CasablancaCasablanca: Max SteinerUtak CasablancábaHubai Gergely
Max Steiner zeneszerző 1937-ben írt alá hosszútávú szerződést a Warnerrel, innentől fogba a stúdió szinte minden fontos filmje az ő asztalán landolt. A King Kong és az Elfújta a szél mellett közel 300 filmen dolgozó komponista húsz Oscar-jelöléséből összesen hármat váltott szobrocskára: 1943-ban az Utazás a múltból, 1945-ben pedig a Mióta távol vagy aláfestését tüntette ki az Amerikai Filmakadémia. A két győztes között készült Casablanca valamiért kimaradt a díjazottak sorából, ám az utókor azóta kult-státuszba emelte a soundtracket.
Steiner stílusának fontos jellemzője a zenei utalások tömkelege, a főcím során mindjárt saját magától idéz: a stúdiót jelképező, úgynevezett Tovarich-fanfár után az Afrika térképére vetített stáblista alatt az Elveszett őrjárat (1934) főtémája hallható, mivel mindkét történet a fekete kontinensen játszódik. Az aláfestésben hasonló utalásokat találunk, a zene az ellenállókat jelképező La Marseillaise és a német elnyomókat megjelenítő Die Wacht am Rhein összecsapására épül. (Steiner eredetileg a Horst Wessel-féle náci pártindulót akarta használni, ám az még néhány országban szerzői jogi védelem alatt állt).
A film legismertebb motívuma viszont nem Steiner nevéhez fűződik: az As Time Goes By című betétdalt Herman Hupfeld eredetileg az Üdvözlünk mindenkit! (1932) című Broadway-revühöz írta. Bár Steiner szeretett volna saját slágert írni Rick és Ilsa románcához, ezt prózai okokból nem tehette meg. A forgatás után Ingrid Bergman rögtön levágatta a haját, így a dalt tartalmazó jeleneteket már nem lehetett újraforgatni – Hupfeld dalát végül Steiner jobb híján szerelmi témaként beépítette az aláfestésbe.
Steiner művészetében a wagneri leitmotívumokra épülő romantika szépen elegyedik a kor legnépszerűbb slágereivel, a kettő között húzódó határvonalat szinte lehetetlen meghúzni. Az eredetileg Ginger és Fred-musicaleken edződött mester olyan dalokat adaptált a Casablanca számára, mint a The Very Thought of You vagy a Heaven Can Wait – sajnos a film számára írt egyetlen eredeti dal (Knock on Wood) egyben a legjellegtelenebb is. Ilyen slágerparádé mellett a közönség akár úgy is érezhette, hogy egy musicalre váltott jegyet.
Steiner tehetségét bizonyítja, hogy a Broadway-n megbukott cinikus háborús drámából zenéje segítségével örökérvényű romantikus klasszikust faragott. A sors furcsa fintora, hogy az eredeti témák talán elhomályosulnak a dalok és az emlékezetes himnusz-csata árnyékában, ám a mester szerepét nem szabad alábecsülni: ezekből az alapanyagokból csak ő keverhetett ki egy ilyen emlékezetes zenei koktélt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1275 átlag: 5.48 |
|
|
|
|