|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziSanctumHlavaty Tamás
Sanctum – amerikai, 2011. Rendezte: Alistair Grierson. Írta: Andrew Wight és John Garvin. Kép: Jules O’Loughlin. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Richard Roxburgh (Frank), Ioan Gruffud (Carl), Rhys Wakefield (Josh), Alice Parkinson (Victoria). Gyártó: Universal. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 109 perc.
A klausztrofóbiások legnagyobb örömére idén tavasszal több olyan film kerül a hazai mozikba, amely részben a néző bezártságtól való félelmére épít. A 127 órában egy szurdokban rekedt sziklamászó, míg a Buriedben egy élve eltemetett férfi tortúráját láthatjuk, és miközben már készül a chilei bányászok megpróbáltatásait feldolgozó mozgókép, mi próbára tehetjük magunkat a szintén igaz történeten alapuló Sanctummal.
A cím magyarul szentélyt jelent, többször el is hangzik a filmben, hogy a szereplők templomként tisztelik a föld alatt húzódó félelmetes, egyben csábító barlangrendszert. A felszínen már nincs ismeretlen terület, így az emberfia kénytelen a mélybe ereszkedni, hogy afféle underground Kolombuszként térképezze fel az utolsó szűz territóriumot a bolygón, de hőseink ezúttal lentrekednek és kénytelenek a veszélyesebb útvonalon elindulni kifelé. A Sanctum esetében nem beszélhetünk húzónevekről: sem Alister Grierson rendező, sem az ismeretlen színészek nem csalnak be nézőket a mozikba, ezért a projektben producerként részt vevő James Cameron nevét emelték ki, akit mindig foglalkoztatott a mélység titka, most pedig az Avatarban használt 3D technikát is kölcsön adta az alkotóknak. Kapunk is látványos képeket, vízalatti felvételeket, de a történetet nem sikerült élettel megtölteni, így maradnak az ágyútöltelékként használt sablon-karakterek, a sekélyes színészi alakítások és a kliséízű apa-fiú konfliktus. Ismét egy okosabb kivitelezést érdemlő alapanyagot nyelt el a nagy kékség.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1315 átlag: 5.42 |
|
|
|
|