|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDAz utolsó mohikánBenke Attila
Last of the Mohicans – amerikai, 1977. Rendezte: James L. Conway. Szereplők: Steve Forrest, Ned Romero, Don Shanks. Forgalmazó: Szaturn Film. 120 perc. André Bazin híres írása óta tudjuk, hogy a westernműfaj mozgóképpé átlényegülve találta meg igazi önmagát. Persze a Vadnyugat modern mítosza mindmáig szorosan kötődik felmenőihez, többek között a ponyvairodalomhoz. Így James Fenimore Coopernek kiváltképp sokat köszönhet a western: többnyire indiánokról szóló, s a gyarmati viszonyok káoszából megszületni készülő Amerikában játszódó művei sok generáció gyerekkorát aranyozták be. Egyik közismert, és a filmtörténet során rengeteg feldolgozást megért regénye Az utolsó mohikán (még a mi Lugosi Bélánk is volt Csingacsguk egy német adaptációban!).
Az 1977-es tévéfilmet némileg megérintette a hatvanas–hetvenes évek forró szele. Ugyanis például az 1936-os Randolph Scott-féle klasszikusban domináló stúdiófelvételekkel szemben szinte végig a gyönyörű tájak erdőit szeljük át a természet- és indiánbarát Sólyomszemmel és két mohikán társával (lásd a hetvenes évek környezettudatosságát, és például Pollack Jeremiah Johnsonját). Emellett pedig az őslakosok itt nagyon is jogos lázadók, teljes értékű emberek, akiket a fehérek barbársága rontott meg (lásd a revizionista westerneket, a Kis Nagy Embertől az Akit Paripának hívtakon át a Chato földjéig). Mindezen túl azonban egy vérbeli, bár vér nélküli, családbarát szórakoztató kalandfilmet kap a néző, kötelező komikus epizódokkal, népmesei tanulsággal. James L. Conway műve sok helyütt modoros, gyermeteg, megmosolyogtató, és nem ér fel Michael Mann lehengerlő 1992-es feldolgozásához – viszont sablonosságuk ellenére is szerethető karakterei, illetve a gyerekkorban rongyosra olvasott regény iránti nosztalgia miatt egy szombat délután ez a mohikán is begyűjthet néhány nézői skalpot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1022 átlag: 5.39 |
|
|
|
|