KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Revans

Nevelős Zoltán

Revanche­ – osztrák, 2008. Rendezte és írta: Götz Spielmann. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Johannes Krisch (Alex), Irina Potapenko (Tamara), Andreas Lust (Robert), Ursula Strauss (Susanne). Gyártó: Prisma Film / Spielmannfilm. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 117 perc.

Götz Spielmann, akinek korábbi bűnügyi filmjei, A szomszéd és az Idegenek az Osztrák Filmnapok keretében voltak láthatók Magyarországon, a 2009-ben Oscar-díjra is jelölt és egyébként számos fesztiváldíjjal kitüntetett filmje, a Revans úgy kezdődik, mintha Ulrich Seidl (Kánikula; Import/Export) nyomdokain újabb adalékkal szolgálna az osztrák társadalom alulnézeti portréjához, ám az etikailag és esztétikailag is vitatható bordélyházi jelenetsor után a cselekmény is és a filmnek az ábrázolt valósághoz való viszonya is új irányt vesz. Ahogy magában a bordélyban, a film egyes pillanataiban is pusztán nyers húsként vannak jelen a kelet-európai bevándorló lányok, de bizonyos mértékben a hazai pályán mozgó osztrák figurák sem részesülnek fennköltebb beállításban.

Egy bécsi kuplerájban afféle mindenesként dolgozik a börtönviselt Alex, aki titkos viszonyt folytat az egyik ukrán prostituálttal, Tamarával. A bordélytulajdonos karmaiból a szabadulást egy falusi bankfiók kirablásán keresztül képzelik el, ám az elképesztő naivitással kivitelezett akció során Tamara az életét veszíti. A helyszín Alex egyedül élő öregapjának faluja, itt, a tetthely közelében húzza meg magát a koranegyvenes férfi. Élete az egyik válaszút után rögtön újabb válaszutak elé ért: feldolgozni szerelmének halálát, rendezni kapcsolatát saját nagyapjával és kezdeni valamit a lelke mélyén fellobogó bosszúvággyal, hiszen a Tamara haláláért felelős rendőr ott él a szomszédban. Néhány markáns vonallal megrajzolt figura és a motivációk világosan felvázolt hálója által nyerünk képet egy városi és egy vidéki miliőről, amelyben a bűnügyi műfaj eszköztára nélkül is hatalmas a feszültség az emberi kapcsolatokban, és a feszültség abban az értelemben is kitart a film végéig, hogy nem tudjuk, vajon a műfaji logika vagy az emberi kapcsolatok dinamikája fogja-e eldönteni a befejezést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10184