KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bolondok aranya

Kárpáti György

Fools’s Gold – amerikai, 2008. Rendezte: Andy Tennant. Írta: John Claflin, Daniel Zelman, Andy Tennant. Kép: Don Burgess. Zene: George Fenton. Szereplők: Matthew McConaughey (Benjamin Finnegan), Kate Hudson (Tess Finnegan), Donald Sutherland (Nigel Honeycutt), Ewen Bremner (Alfonz). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.

 

Miközben napjainkban lankadatlanul tombol a CGI-kultusz, kézenfekvőnek tűnik, hogy Hollywood a nyolcvanas évek után ismét elveszett világok, eltűnt kincsek nyomába eredjen, s a fantázia 3D által rekonstruált világába kalauzoljon a bitek segítségével (A nemzet aranya, A Karib-tenger kalózai), megteremtve a kalandfilmek legújabb kori reneszánszát. Kár, hogy a Bolondok aranyában a kincskeresés csak ürügy a romanticizált szüzsében, másodlagos történés egy zátonyra futott házasság helyreállításában. A romantikus filmekre szakosodott Andy Tennant vállaltan a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? receptjét újrahasznosítva dobta ismét vízbe a Kate HudsonMatthew McConaughey sikerpárost idei válság-románcában. Mint már oly sokszor, a film hősei ezúttal is úgy érzik, elszúrt házasságukra gyógyír lehet a kincskeresés, amely tevékenység kellő adrenalinnal és izgalommal jár, hogy a feszült helyzetben ismét egymásra találjanak.

A történet ezúttal egy 1715-ben, Fülöp spanyol király uralkodása idején a karibi térségben eltűnt hatalmas kincs keresése körül bonyolódik. A film a romantikus vígjátékok bejáratott cselekményvezetése szerint szerveződik, csakhogy lejárt szavatosságú kiszerelésben. Odavetett, kétdimenziós karakterek, kellemetlen ripacskodás, mondvacsinált konfliktusok: mindenféle drámaiság bántóan sematikus és banális, s az egész sokkal inkább emlékeztet valamiféle karibi búvár–jet-ski vakációra, semmint vérre, kincsre, házasságra menő küzdelemre. Nem érezni a tétet, mert lényegében nincsen, a kaland-aktus folyamatosan háttérbe szorul az üresjáratok miatt. A műfajok rosszul megválasztott arányának eredményeképp a film kalandnak nem elég kaland, romantikusnak nem elég romantikus, ellenben minden pillanatban kirívóan felszínes. Legalább a stáb jót vakációzott a Bahamákon és az ausztrál forgatási helyszíneken – de ez a nézőt aligha fogja vigasztalni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9333