KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos iramban: Tokiói hajsza

Vízer Balázs

The Fast and the Furious: Tokyo Drift – amerikai, 2006. Rendezte: Justin Lin. Írta: Chris Morgan. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Lucas Black (Sean Boswell), Nathalie Kelley (Neela), Bow Wow (Twinkie), Brian Tee (Drift King), Sung Kang (Han), Sonny Chiba (Kamata). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP–Duna. Feliratos, 104 perc.

 

Furcsa, de vannak olyan népszerű és jól jövedelmező filmes szériák, amelyeknél a folytonosságnak még a látszatát sem keltik, ahol minden szereplő és helyszín le- és felcserélhető. A Rendőrakadémia, az Amerikai nindzsa és más veretes franchise-ok után a Halálos iramban is erre a sorsra jutott.

Megint spéci, utcai versenyzésre feltuningolt autókról van szó, de vadonatúj sofőrökről. A karizmatikus Vin Diesel és a sármos Paul Walker a múlté – bár az előbbi bevállalt egy cameo szereplést –, helyettük egy tejfelesképű srácért, bizonyos Sean-ért (Lucas Black) izgulhatunk, aki nem fér a bőrébe, ám remekül vezet. Sean a helyi kisvárosi gimiben annyi kárt okoz tanítás után, hogy anyja egészen Tokióig zavarja tovább, hogy ott mogorva katonatiszt apjánál húzza meg magát, amíg el nem ül a balhé. Csakhogy Tokióban újfajta botrányok várják a srácot, aki rögtön belecsöppen a helyi specialitásba, a „sodródó” versenybe, ahol egyszerre kell folyamatosan fékezni és padlógázt adni a hajtűkanyarok bevétele végett. Mutatós sport, jobb is nézni, mint a lassan kibontakozó szerelmi szálat és az ehhez kapcsolódó krimiárnyalatot.

A főszereplők persze a méregdrága autók, a célközönség viszont a korábbi két résznél jóval fiatalabb, így a főleg gimisekre hangolt sztori is szelídebb. Kissé bántó a szokásos amerikai kultúrsovinizmus – a japán szereplők egymás közt is kifogástalan angolt beszélnek –, viszont főhajtásként a nagy Sonny Chiba is megjelenik egy hozzáillő jakuzafőnöki szerep erejéig.

És hogy mindent kipipáljunk, az újonc Lucas Black, bár igazán markáns jelenléte nincs a vásznon, nem rossz erre a szerepre. Van benne konokság és kölykös derű, csak az rendkívül zavaró, hogy amikor szívhez szólóan akar beszélni, akkor mindig egy tenyeres-talpas közép-nyugati tájszólást szedetnek elő vele – arra tájt biztos olyan becsületes népek laknak!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8708