KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Notre Dame-i toronyőr

Vidovszky György

A Walt Disney Stúdió szünidei családi ajánlatával kapcsolatban jó előre el kell oszlatni a tévhitet, hogy a romantikus irodalom nagy alakjának, Victor Hugónak sok köze volna hozzá. Ez a tény azonban nem feltétlenül csökkenti az adaptáció értékét. Victor Hugo regénye – változtatások nélkül – ugyanis nehezen engedelmeskedett volna az alkotók szándékának. A hollywoodi natúrfilm-kisék meglehetősen maivá tették a középkori Párizsban bolyongó hősök életét: kemény és látványos akciójelenetek, gyertyafényes szerelmi kettősök, modern, átpszichologizált erkölcsi tartással rendelkező figurák kerültek a megtévesztésig valódinak látszó, festett hátterek elé, s az alkotók szédítő kameramozgásokat, videóklip-tempójú vágásokat vetettek be a nézők elkábítására. A stúdió ezzel a munkájával eltávolodott a mese és a csodák világától, s inkább a való élethez „hasonló” virtuális valóság felé fordult. A romantikus dráma megjelenítése „valóságos” embereket és környezetet igényelt, a rajz ezért csak a karikaturisztikus pillanatokban vált el a realista portrétól vagy a retusált fotótól. Ezzel az erővel – a mozidarab néhány üdítő jelenetén kívül – ugyanezt a filmet akár Bruce Willissel, Sean Conneryvel és Madonnával is leforgathatták volna.

Az animációs adaptáció csúcspontja kétségkívül Quasimodo gyámjának ördögi álma; formai átváltozások ötletes sorát nyújtva drámai hatású, szürrealista vízióvá nő. Az ügyeletes jópofák – ezúttal a Notre Dame-ot díszítő szörnyek közül három mókás figura – kellő képi humorral enyhítik az igazi animációs trükkökre éhes közönség étvágyát, sőt a stúdió korábbi munkáinak ismerői felfedezhetik bennük egykori kedvenceik képmását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=70