KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Ösztön

Mátyás Péter

 

Bizonyára mindenki emlékszik még A bárányok hallgatnakra, a megszállottak pedig a Gorillák a ködbenre is. Akik kíváncsiak, ad absurdum, hogy mi történik, ha e kettőt keresztezzük, most választ kaphatnak.

A kiváló antropológus két évet tölt Afrika dzsungelében a gorillák között, míg a kiválasztott csapat lassacskán befogadja őt, végül a csoport teljes jogú tagjává válik. Amikor vadászok találnak rájuk, a kíméletlen küzdelemben két embert megöl és másik hármat megsebesít. Elfogják és Amerikába szállítják, ahol egy börtönben pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. Milyen illuzórikus is az ember „társadalmi viselkedése”, normarendszere az állatvilágból örökölt, természetes ösztöneinek árnyékában, ahol a drámai feszültséget az emberi és az embertelen szembeállítása, felcserélhetősége jelentené. A konfliktust azonban most a közhelyek gyűjteményévé fokozzák le. Senkit sem ér váratlanul a gondolat, hogy az embernek meg kell tanulnia harmóniában együtt élni a természettel, hogy a vadaknak az állatkert nem ideális otthonuk, hogy a szülő és gyermek között igazi érzelmi viszony szükséges. Sok az ismerős, más művekből visszaköszönő momentum is. Déjà vu érzésünk van, és nemcsak a Tarzan-filmek áthallásai miatt. Párhuzamokat fedezhetünk fel A farkasokkal táncolóval, ahol egy magasabb civilizációjú ember feladja korábbi énjét, és felveszi a helyi szokásokat, az eredendőbb létállapotot. A nyomasztó környezet a pszichiátriai intézetben a Száll a kakukk fészkére, míg a doktor és a páciense között egyre inkább elmélyülő, egymásrautalt viszony az Ébredésekre emlékeztet. A mindig tetszetős őserdei képek és az állatok tanulmányozása közben ott érezzük Sigourney Weaver mosolyát (Gorillák a ködben), az emberi élettől elvadult, démoni erejű antropológus (Anthony Hopkins) alakjában pedig végig kísért egykori sikere, Hannibal Lecter szelleme. A gonosz civilizáció és az ősi, tiszta természeti állapot durva és sematikus szembeállítása, a túlfűtött, érzelgős jelenetek – a színészeken kívül itt a majmok is sírva fakadnak – nem pótolhatják a hiányzó cselekményt. A néző is könnyekkel küszködik, amikor hősünk megtanulja a gorilláktól a család szerepének fontosságát, és felismeri, hogy a civilizált élet mögött a hatalom birtoklása és a szabadság feladása áll. De ezek már nem a meghatódás könnyei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4576