KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amador

Pálos Máté

Amador – spanyol, 2010. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Ramiro Civita. Zene: Lucio Godoy. Szereplők: Sonia Almarcha (Yolanda), Celso Bugallo (Amador), Fanny de Castro (Puri), Antonio Durán Morris (Samuel). Gyártó: Reposado Producciones / Mediapro. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 110 perc.

A kortárs spanyol művészfilm excentrikus auteurjei, Almodóvar, Luna és Medem árnyékában Fernando León de Aranoa halk szavú filmdrámái visszafogott érzékenységükkel és lírai-realista ábrázolásmódjukkal hívták fel magukra a figyelmet az ezredforduló környékén. A forgatókönyvíróként korábban főleg vígjátékokon edződött rendező a Barrio – Külvárosi utcákban (1998) és a Napfényes hétfőkben (2002) hitelesen ábrázolta a társadalom perifériáján tengődő külvárosi kiskamaszok kilátástalan unalmát vagy az ötven felé munkájukkal együtt büszkeségüket is elveszített férfiak kétségbeesését, és jó dramaturgiai érzékkel váltogatta a középpontba állított kisközösség tagjaihoz kötődő történetszálakat, a barátság univerzális értékére irányítva a figyelmet.

Noha a pénztelenség problémájának társadalmi dimenziója ezúttal kissé kidolgozatlan marad, az Amadorban ugyanilyen aprólékosan kiegyensúlyozott dramaturgiával beszéli el Marcela, a fiatal bevándorlólány drámáját, aki egy öreg haldokló férfivel kötött barátságból, majd meglepő módon a férfi halálából merít erőt ahhoz, hogy megoldja válságba jutott életét, és várandósan lelépjen tudatlanságban hagyott férjétől. Míg a finom humort sem nélkülöző forgatókönyv ügyes kihagyások, összetett mellékszereplők és kétértelmű jelenetek segítségével vezeti a nézőt az orránál fogva, fenntartva a nem túlságosan összetett sztoriban rejlő feszültséget, a korábbi filmek kellemesen melankolikus hangulata és jól eső humanizmusa az Amadorban túláradó költői szimbólumokká sűrűsödik össze. A rózsák illatáról, a felhők szépségéről, a sellőkről, Isten szégyenéről és életünk kirakósának elkallódott darabjairól szóló, a kelleténél többször ismételt eszmefuttatásokkal nem csak az a probléma, hogy bőven átlépik a giccshatárt, de ráadásul a banalitás árnyékát vetik egy különleges barátság átélhető történetére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10710