KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Igazából apa

Vajda Judit

Igazából apa­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Emil. Írta: Novák Emil, Péterfy Gergely és Kaszás Géza. Kép: Csukás Sándor. Zene: Gulya Róbert. Szereplők: Kamarás Iván (Bálint), Varga Boglárka (Kata), Kaszás Géza (Márk), Scherer Péter (Frankie), Polyák Lilla (Emma), Gryllus Dorka (Éva). Gyártó: Next Station Productions / Regulusfilm. Forgalmazó: InterCom. 90 perc.

Egy gyerekért vetélkedő két apát láthattunk már többször is a vásznon (lásd: Balekok és remake-je, az Apák napja, illetve a Két apának mennyi a fele?), de magyar filmen idáig nem tették tiszteletüket. Pedig a komédiák ezen fajtája a nevettetésen kívül alkalmat ad a komolyabb témák, a családi kapcsolatok boncolgatására is, ráadásul a családügyi vígjátékot az alkotók gyakran akcióval keverik. Tiszteletre méltó tehát az Igazából apa alműfaj-bevezető szándéka, ám a végeredmény – mint kortárs magyar műfaji filmnél oly sokszor – meglehetősen felemásra sikeredett. Az egy gyerekért, jelesül Katáért ölre menő két szülő egy kecskeméti ingatlanmágnás, Bálint és egy Ausztráliából hazatérő festőművész, Márk, aki pont az előbbi úrtól szeretné visszaszerezni itthon hagyott képeit, mivel azt életük közös asszonya ráhagyományozta. Bálint viszont nem adja sem a festményeket, sem a kislányt, indulhat hát a harc, majd az összefogás a közös ellenség ellen. A baj csak az, hogy a felvezetés túl hosszúra nyúlik, így nem kevesebb, mint 50 perc telik el a másfél órás játékidőből, mire felmerül az igazi konfliktus. Így aztán az időhúzás miatt a végére gyorsan lezavart megoldás teljesen légből kapottnak hat. További gondot jelent, hogy a jól eltalált mellékfigurákhoz képest (különösen Rudolf Péter parádés Bezzegh Józsiként) a főalakokban, a két apában fikarcnyi eredetiség sincs, így a nézőnek nehezére esik érdeklődni sorsuk iránt. Az apák ráadásul annyira uralják a cselekményt, hogy szinte minden teret elvesznek a női karakterektől, akiknek pedig kulcsszerepük lenne a dramaturgiában és remek színésznők formálják meg őket – ám hiába jó az első pillanattól Polyák Lilla, ha alig van jelenete. Műfaji filmnél pedig különösen fontos lenne a megfelelő arányok és tempó eltalálása; ezek hiányában az Igazából apa – ígéretes kezdete ellenére – csak egy újabb elszalasztott lehetőség.

Vajda Judit


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10218