KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két szerető

Vajda Judit

Two Lovers – amerikai, 2008. Rendezte: James Gray. Írta: James Gray és Ric Menello. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Dana Sano. Szereplők: Joaquin Phoenix (Leonard Kraditor), Gwyneth Paltrow (Michelle Rausch), Vinessa Shaw (Sandra Cohen), Moni Moshonov (Reuben Kraditor), Isabella Rossellini (Ruth Kraditor). Gyártó: 2929 Productions / Tempesta Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 110 perc.

 

James Gray rendező korábbi bűnfilmjei (Kis Odessza, A bűn állomásai, Az éjszaka urai) cselekményét is az érzelmesebb végéről fogta meg (így sokkal inkább melodrámaként, mint krimiként működtek), nem túl meglepő hát, hogy ezúttal egy szerelmes filmmel jelentkezik. A helyszín most is Brooklyn, Brighton Beach, a társadalmi hátteret újfent egy etnikai közösség nyújtja, a főszereplő pedig ismét Joaquin Phoenix – a Két szerető azonban mindezek ellenére is meglepetést okoz.

A mű ugyanis nem egyetlen, magabiztos tollvonással megrajzolt nagyívű dráma (amint azt a direktor korábbi munkái alapján várnánk), hanem hétköznapi történések során kibontakozó, kifejezetten földhözragadt történet. Drámai csúcspontok helyett bizarr eseményeket látunk, amelyekben az alkotók színészi helyzetgyakorlatokra emlékeztető szituációkat teremtenek (és ezekben a színészek legtöbbször jól is teljesítenek – ha valami, akkor ez a film egyik legnagyobb erénye). Ennek a dedramatizálásnak köszönhetően ugyanakkor a néző úgy érezheti, hogy lát ugyan lényeges dolgokat, de mintha kimaradna pár lépés, kiesne néhány jelenet, ami megvilágíthatná a történéseket, ettől pedig a film szaggatottá és lélektanilag kissé motiválatlanná válik – mintha csak a vázlat került volna a vászonra, nem pedig maga a végeredmény. A két nő (egy problémás, érdekesebb és egy ideális, ám unalmasabb) közt vergődő főhős összetett karakterét figyelve (aki egyszer esetlen kamaszként viselkedik, máskor viszont magabiztos parkett ördöge) nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy ilyen lenne Woody Allen (és egy Woody Allen-film), ha melankolikus lenne. Ráadásul a két női alaptípussal zajló különféle helyzeteket variáló darab még a mester Melinda és Melinda című opusával is összecseng – sőt egy érdekes fordulattal a végén Graynek még a kétféle befejezés is összejön.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9926