KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Engedj be

Varró Attila

Låt den rätte komma in – svéd, 2008. Rendezte: Tomas Alfredson. Írta: John Ajvide Lindqvist. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Kare Hedebrant (Oskar), Lina Leandersson (Eli), Per Ragnar (Hakan), Henrik Dahl (Erik). Gyártó: EFTI. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 115 perc.

 

 

Tekintve, hogy Svédország közel egyötöde a sarkkörtől északra található, igen meglepő, hogy a szűkös helyi horrortermés tekintélyes része évtizedek óta az urbánus slasher műfajából kerül ki – miközben a mozi-vámpíroknak egészen az elmúlt évekig kellett várniuk arra, hogy végre megvessék lábukat a hónapokig tartó svéd éjszaka hófedte földjén. Szemben az európai rémfilm hőskora idején készült koprodukciós vámpírnő-opuszokkal (A pornográf szűz, A halál álma), az eleddig három saját nagyjátékfilmmel büszkélkedő svéd vámpírfilm határozott nemzeti vonásokkal bír és a bejáratott eurovíziós klisék fülledt gótikájának hátat fordítva inkább a fagyos, bergmani csendre szavaz. Legyen szó a zsánerindító Zúzmarás anya-lány párosáról vagy az idei Vampyrer vérnővéreiről, serdülőkorból kikerült hősei számára a vérszívás egyfajta alternatív életformaként nyilvánul meg a családi/baráti/közösségi kapcsolatok kopár hétköznapjaival szemben – mintha csak a svéd átlagélet jéghidegét kizárólag élőhalottá dermedve lehetne elviselni.

A három film vitathatatlan aranyérmesét jelentő Engedj be nem csupán azért számít a legdermesztőbbnek a triumvirátusból, mert egy 12 éves kisfiút állít ezen egzisztencialista válaszút elé (aki a szomszédba beköltözött több száz éves vámpírgyermek személyében találja meg egyetlen társát, önfeláldozó segítőjét, végül örök szerelmét) – ráadásként egyértelmű jelekkel utal arra, hogy magányos főhőse máris helyrehozhatatlan érzelmi károkat szenvedett és potenciális sorozatgyilkosként néz a reménytelen jövőbe: üres óráiban halálesetekről szóló újságcikkeket rendezget albumába, füstmérgezésről olvasgat vagy épp kedvenc korabeli erőszakfilmjeiből idézget a tükör előtt Taxisofőrtől a Gyilkos túráig. A John Ajvide Lindqvist kabarékomikus bestselleréből, Thomas Alfredson vígjátékrendező által megrendezett rémfilm szerencsére nem a Tim Burton-trend groteszk giccsét vagy az Alkonyat-féle tini-románcok színpadias szívfájdalmát követte: szerzőpárosa inkább a skandináv telek hótiszta némaságát választotta, amelyben a legapróbb zajok is fülsüketítő erővel szólalnak meg és a néma sikolyok is messzire kihallatszanak a koponyákból. A végeredmény az ezredfordulós vámpírfilm Napfogyatkozása: gótikus látványmanírok helyett kocsonyaszagú, kihalt lakótelepek mértani terei, pergő akciómontázsok helyett szikár, kitartott állóképek és csendes átélezések, melodrámai túlzások helyett megrázóan hiteles érzelmi fordulatok – míg az Engedj be brutális erőszakkitörései rendre a képkereten kívül szorulnak, a pórusokon át kiszivárgó belső borzalmak betöltik a közelképeket, egészen a finálé véres megváltásáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9814