KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hallam Foe

Vajda Judit

Hallam Foe – amerikai, 2007. Rendezte: David Mackenzie. Írta: Peter Jinks regényéből David Mackenzie és Ed Whitmore. Kép: Giles Nuttgens. Szereplők: Jamie Bell (Hallam Foe), Sophia Myles (Kate Breck), Ciarán Hinds (Julius Foe), Claire Forlani (Verity Foe). Gyártó: Film4 / Ingenious Film Partners / Lunar Films / Scottish Screen / Sigma Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A skót David Mackenzie korábbi filmjétől, a szenvtelen és gyakorlatilag átélhetetlen Young Adamtől egészen eltérő művel jelentkezett: a Peter Jinks regényén alapuló Hallam Foe-n érződik, hogy az alkotó szereti hőseit (még az ellenszenveseket is), így a néző is a legmélyebb szimpátiával és érdeklődéssel követi a címszereplő skót fiatal külső és belső útját, ami kisvárosi otthonától a nagyvárosig, megtűrt eltartottból az önállósulásig, az elfojtásoktól és gyermekkori traumáktól a megtisztulásig tart. A Hallam Foe olyan „nevelődési regény”, fejlődéstörténet, melyben nemcsak a központi figura, hanem körülötte szinte mindenki más is fejlődésen, változáson megy keresztül, így még annak is megbocsátunk, aki bűnt követett el.

Bár Mackenzie filmjében nyomon követhető egy erőteljes Hitchcock-idézet (a félénkségét kukkolásba fordító Hallam alakja révén a voyeurizmus kezdettől központi szerepet játszik a filmben, sőt akárcsak a Szédülésben, a főhős itt is vonzódni kezd egy fiatal nőhöz, aki feltűnően hasonlít egy szeretett alakra a múltból), mégsem uralja el a Hallam Foe (és címszereplője) mikrovilágát – ugyanolyan harmonikusan simul bele, mint a többi építőelem a főcím és a záró stáblista gyerekrajzaitól és a fiú mélylélektani jelentéseket előhívó barbár „sminkjétől” kezdve a többször felbukkanó, majd végleg a fő cselekményszálba olvadó bűnügyi vonalon át a hollywoodi produkciókból ismerős Claire Forlani vendégszerepléséig. Mackenzie műve nagyon összetett és sokfelé ágazó, mégis egységes tud maradni – ami nagyban köszönhető a hol bolondos-játékos, hol sokkoló-megrázó, hol finoman érzelmes motívumokat összetartó központi figurának és az azt megformáló Jamie Bellnek, aki ezúttal is remek alakítást nyújt, amit már harisnyás korától (Billy Elliot) kezdve az érettebb szerepekig (mint a Kedves Wendy! Dick Dandelionja) megszokhattunk tőle.

Ami talán egyedül kilóg ebből a tökéletesen működő kis univerzumból – és ezzel a szinte hibátlan film legnagyobb hibája lesz –, az a zene. Az (egyébként nagyszerű dalokat felvonultató) filmzene sokszor egyszerűen rátelepszik a filmre: szinte minden jelenet alatt szól valami, még akkor is, ha jobb lenne inkább csendben maradni – hiszen van, hogy a csend sokkal árulkodóbb.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9356