Láttuk mégBarátnőkKostyál Andrea
Mes copines – francia, 2006. Rendezte: Sylvia Ayme. Írta: Joanna Giger. Kép: Yves Dahan. Szereplők: Stéphanie Sokolinski (Manon), Djena Tsimba (Djena), Léa Seydoux (Aurore), Anne-Sophie Franck (Marie). Gyártó: Récifilms / Axel Films / Scope Invest. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 90 perc.
Női trendmagazinok szerelmi rovatai, a vaskos szex-szakirodalom ihlette ezt a habkönnyű kis francia komédiát, melyben egy fészekaljnyi tini lányka esik át azon a bizonyos tűzkeresztségen: a Barátnők című alkotás a testiség orákulumát nagy vonalakban vezeti elő a pubertáló közönségének. A férfi és nő vagy nő és nő egyesülésének hermetikusan elzárt titkait, mindazt, amit a mostani harmincasoknak annak idején a Legénybúcsú kanos opusza próbált bemesélni – azzal a különbséggel, hogy ez a darab képes elkerülni az obszcenitást, és alpári humorral sem dobálódzik, jóllehet van vaj a füle mögött.
Az örökzöld témát, a felnőtté, nővé válás fájdalmas kálváriáját ostobán viccelődve és döbbenetes naivitással tálalja. Szimpatikus kis hősei egy iskola amatőr tánccsapatát alkotják, a négy lánynak azonban a színre lépő nyurga sihederek mellett a veszedelmesen közeledő táncversennyel is meg kell birkózniuk. A feladat azonban itt és most nem csak az, hogy szalagavatóig mindenki veszítse el az ártatlanságát, – az szinte már plágium lenne –, hanem a dicsőség, elismerés megszerzéséért, az énkép mellett darabokra tört önbecsülés visszaszerzéséért folyik itt a harc. A fiatalok bedobnak hát apait, anyait és gyakran a törölközőt is, csakhogy összeálljon a koreográfia. Színészpalántái dekoratívak, helyesek, divatos sportkollekcióikban csak úgy villódznak a márkajelzések és a feszesen izmos hasfalak. Adott tehát egy fajsúly nélküli, esemény- és cselekménydús film, ami a blődli párbeszédei, a sztereotip kliséorgiái és az amatőr rendezés ellenére sem fogja a Playboy mellett a matrac alatt végezni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 914 átlag: 5.58 |
 |
|
