KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Kedves Filmvilág!

Ács Miklós

„A házi vetítésen a Többi Haver, akik épp nem értek rá marháskodni, utólag…” is tisztában vannak avval, hogy a Sőn és grószt nagy S-sel, és kis g-vel kell írni, a film főcímén sem láthatjuk másként.

A Többi Haver, akik azt is tudják, hogy Ács öt éve nem volt Kőbányán (ami akkoriban az ország legjobb amatőrfilmstúdiója volt), utólag is tisztában vannak vele, hogy amatőrfilmesnek lenni nem szégyen, csak roppant kellemetlen a sok pocskondiázó újságíró miatt, akik időzavarban szenvednek, és 1992-ben írnak arról, hogyan érkezett meg Ács 1986-ban a magyar filmgyártás kapujába. A Filmművészeti Főiskolára – protekció híján – nem vették fel, így nem volt a zsebében diploma, csak egy super 8-ra elforgatott másfél órás film, a Sőn és grósz.

A „Többi Haver” tudja, hogy vannak rendezők, akiket filmjeik minősítettek filmrendezővé, nem a diploma (ez még Hollywoodban is így van).

„Az igazi kérdés 1992-ben az, hogy mi történik, amikor feloldjuk, megszüntetjük, kiradírozzuk a belült és kívült elválasztó kör vonalát? Mi történik, amikor a kívülállók is belülre kerülnek, illetve a házimozi falait egy Szindbád-, egy Metró Mozi, egy Filmszemle tágasságáig kitoljuk?”

Nos, a Többi Haver tudja, hogy 1988-ban Rotterdamig, Amszterdamig, Mannheimig kitoltuk a Metró Mozi – bocsánat, akkoriban még Szikra Mozi – falait és az elsőfilmes Ács Godard-ral Imamurával, Paradzsanovval, Woody Allennel és más világnagyságokkal került egy lapra a rendezők indexében.

A Magyar Filmszemlén persze nem mutatták be abban az évben a Sőn és grószt.

„Mindezek ellenére, akármilyen cimkét ragasztok is eléjük, első film, vagy második film, …”

A „Többi Haver” látta, hogy Ács második filmje, az Éhes Ingovány (90 perces játékfilm) az 1989-es Magyar Filmszemlén versenyfilmként indult, és itthon nemigen, de a FILMGUIDE-ban néhány pozitív sorral megemlékeztek róla (ha a Filmvilág egyáltalán tudja, mi az, hogy Filmguide…). A „Többi Haver” tudja, mint azt is, hogy Berencsi Attila nem ért rá a cikkíró urakkal libát legeltetni vagy Kőbányára járni, ő inkább főszereplője volt hét filmnek, Európa-díjat kapott alakításaiért, és komplexusait az ÉLJEN ANYÁD!-ban is kamatoztatta. A próbafelvételen „lejátszotta” a Filmművészeti Főiskola hallgatóinak nagy részét, és a „dél-afrikai gyeplabda” helyett az angol rugbyt művelte. Hamar rájött, hogy a filmbéli „egy kisfiú” Elvira kisfia. Marjai Judit, aki civilben manöken és fotóművész, a filmben az elvált fodrásznőt, Elvirát alakítja.

A „beavatott haver” azt is tudja, hogy nem „no flat”, hanem „no home” (a little difference), hogy ez a dal mentes a „fuckingok”-tól, és nem a „Hősök tere” felé szól, hanem az Alagút és a Lánchíd nyitó képsorai alatt. A „beavatott haver” érti a dalban elhangzó kérdést: „What the fuck is the world?”, és tudja, hogy a „repteret” nem tették át (egyelőre) Óbudára és főleg nem az Árpád hídon közelítjük meg.

A „beavatott haver” azt is tudja, hogy a szoba nem „fekete-fehér”, hogy nem „üres”, és hogy miért van a filmben egyáltalán ez a szoba. „Mindez így jó.”

A „Többi Haver” emlékszik, hogy az ÉLJEN ANYÁD! forgatókönyve 1986-ban íródott, hogy a „hülye Andi” írta többek között pl. az „ideges nő” jelenetet, aki a Mártírok útja 7.-be illetve a Lajos utca 30.-ba megy. A „Többi Haver” tudja, hogy „Hülye Andi” hivatásos előadóművész, és hogy az életben sokkal hülyébb, mint a vásznon, hiszen a film „csak” egy szerepe.

A „Többi Haver” tudja, hogy az ÉLJEN ANYÁD! Ácsnak a harmadik másfél órás játékfilmje, és vállalja amatőrfilmes múltját, pedig akkoriban még arról cikkeztek, hogy Kőbányán nincs kiugró tehetség. Csakhogy a spermának sperma a becsületes neve, és ha netán az idő múlásával gyermek születik belőle, akkor nem jóindulatból mondják azt róla egyesek, hogy „te kis geci”.

A „Többi Haver” azt is tudja, mekkora patkányság 1992-ben egy ilyen hangvételű cikket írni jóhiszemű filmrendezőkről és munkatársaikról, akik önmagukat sem kímélve ötöde-tizede gázsiért (pl. Eszenyi művésznő több mint tízszeresét kapta az ÉLJEN ANYÁD!-ban főszereplők gázsijánál) próbálják a magyar filmművészetet a mélypontról elmozdítani.

A „Többi Haver” nem érti, miért kell az ÉLJEN ANYÁD! profi MAFILM-es dolgozóit egy kalap alá venni az „amatőrökkel”, és rájuk sütni a megkülönböztető „kisbetűs filmes” bélyeget. A „Többi Haver” nem érti, mire ez az ellenszenv, mire a rosszindulat.

A „Többi Haver” megbízásából:

 

Ács Miklós

 

ui.: Ha Vincent Van Gogh élne, kését nem a füle levágására használná, hanem elvágná egy-két segg hülye kritikus torkát.

 

(Beri Ary)

 

Áprilisi számunkban Ács Miklós munkáját a magyar film új törekvéseinek – hasábjainkon mindig – kijáró, megkülönböztetett érdeklődéssel, három írásban is méltattuk. Úgy látszik, a rendező félreértette cikkeinket. Reméljük, az olvasó nem.

 

A szerkesztőség

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=426