Láttuk mégBilly ElliotNevelős Zoltán
Egy angol bányászvárosban Billy a boksz helyett a balettet választja, emiatt egyszeriben a családi és a társadalmi válság kereszttüzében találja magát. A film a nyolcvanas évek bányászsztrájkjainak korát idézi, amikor plexipajzsos rendőrök masíroztak a vöröstéglás bányásztelepek utcáin.
Billy édesanyja meghalt, apja és bátyja a sztrájkkal és a mindennapi betevő előteremtésével vannak elfoglalva. A nehéz körülmények miatt még nehezebb elfogadniuk, hogy a család kisebbik fia cseppet sem férfias időtöltésben leli kedvét. A helyzet minden érintett szereplőt alaposan próbára tesz. A forgatókönyvíró érdeme, hogy a néző soha sem tudja biztosan, sikersztorit lát-e vagy társadalmi drámát, aminek akár rossz vége is lehet.
Ehhez a fajta filmhez az angolok nagyon értenek: egyszerre hitelesek és szórakoztatóak, megdöbbentőek és szívmelengetők. A Billy Elliot ebből a sorból is kitűnik – talán a mindenki által átélt generációs konfliktusa miatt –, mindenesetre a 2000-es esztendő egyik legsikeresebb angol filmje volt (a Blöff mellett). A korhangulat megteremtése hibátlan, a tömegjelenetek, amelyekre még emlékezhetünk a híradókból, hol ijesztőek, hol megrendítők, olykor még humorosak is, a balettbetétek pedig egyszer sem unalmasak, sőt a korabeli rockzene-kíséretnek hála, kifejezetten élvezetesek. Jamie Bell a címszerepben nemcsak ügyes táncos, hanem kitűnő színész is – nem csoda, hiszen valamennyire a saját történetét játszotta el: ő maga sem merte elárulni osztálytársainak, hogy balettórákra jár. Az övénél árnyaltabb és fajsúlyosabb szerep a balett-tanárnőé és az apáé, amelyet Julie Walters, illetve a Nevem: Joe-ból és az Árvákból ismert Gary Lewis alakít kíválóan.
A film tökéletes volna a giccses epilógus nélkül: 15 évvel később Billy apján és bátyján cseppet sem látszik meg az idő múlása, Billy kék szeme viszont barnára változott.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1119 átlag: 5.46 |
 |
|
