KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

David Lean-klasszikusok

Benke Attila

Híd a Kwai-folyón (Bridge on River Kwai) – angol–amerikai, 1957. Szereplők: William Holden, Alec Guiness, Sessue Hayakawa. 161 perc.

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) – angol–amerikai, 1962. Szereplők: Peter O’Toole, Alec Guiness, Anthony Quinn. 227 perc.

Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment.

 

David Lean neve a páratlan igényességgel megrendezett irodalmi adaptációkkal, illetve drámai, ugyanakkor tudományos pontossággal elkészített történelmi és életrajzi filmekkel forrt össze. Lean első mesterműve a Kései találkozás románca volt a második világháború után, majd remekmívű Dickens-adaptációkkal folytatta, hogy az ötvenes évek második felétől – immár Hollywoodban – sorra forgassa kosztümös klasszikusait, melyek közül talán a Híd a Kwai-folyón és Arábiai Lawrence a legnevezetesebb.

A Híd a Kwai-folyón A majmok bolygóját is jegyző Pierre Boulle regénye alapján készült, és egy második világháborús burmai japán hadifogolytáborban játszódik, míg az Arábiai Lawrence az első világháború alatt az Oszmán Birodalom ellen kirobbant arab felkelésben aktív szerepet vállaló brit hadnagy, T. E. Lawrence feljegyzéseit fordítja át kalandfilmbe.

A két mű teljesen más perspektívát érvényesít: míg az egyhelyszínes Híd... inkább a passzív ellenálló Nicholson ezredes (Alec Guiness), a forróvérű Shears (William Holden) és a japán Saito (Sessue Hayakawa) ezredes konfliktusára épít, addig a nagyvolumenű, epikus Arábiai Lawrence címszereplője (Peter O’Toole) identitásváltozását mutatja be. Lean műveit viszont összeköti, hogy a korabeli, megfáradt és steril hollywoodi kosztümös filmekhez képest „élnek”, mely egyfelől annak köszönhető, hogy Lean nemcsak az autentikusság látszatát kívánta fenntartani, hanem valóban eredeti helyszíneken forgatott: A Híd a Kwai-folyón jeleneteit javarészt Ceylonban, míg az Arábiai Lawrence-t Marokkó és Jordánia mesés sivatagjaiban vették fel.

Jóllehet, a korszak amerikai stúdióinál bevett gyakorlatnak számított európai helyszíneken forgatni a gyártási költségek csökkentése végett, ám például a Kleopátra vagy A Római Birodalom bukása attól még avítt, teátrális darabok, hogy a spanyol pusztában készültek. David Lean azonban képileg is érdekessé teszi történeteit a vágással és a kameraszögekkel. A Híd a Kwai folyón emlékezetes jelenete, mikor Alec Guiness ezredesét megbüntetik, s vérző orral egész éjszaka vigyázban kell állnia. A kissé megdöntött kamera azonban felnéz rá, így szerencsétlen, legyőzött fogoly helyett méltóságteljes hősként látjuk a fegyvertelenül is bátran ellenálló brit parancsnokot.

David Lean klasszikusai a szó legnemesebb értelmében hősfilmek, melyek mellőzik a mesterkélt pátoszt és a hatásvadász heroizmust, és arra koncentrálnak, hogy válsághelyzetben az egyén miként tudja megőrizni erkölcsi tartását. Így a Híd a Kwai-folyón, s főleg az Arábiai Lawrence nagyon aktuális darabok manapság, mikor a Közel-Keleten ismét háború dúl, a nyugati ember pedig egyelőre sajnos távolról sem a hős szerepét tölti be.

Extrák: Werkfilmek, beszélgetés William Holdennel és Alec Guiness-szel, a Híd a Kwai-folyón John Milius filmrendező szerint. Képgaléria. A két film két külön kiadvány.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13062