KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Talán egy másik életben

Baski Sándor

Kolozsi László

Vielleicht in einem anderen Leben – német-magyar, 2011. Rendezte: Elizabeth Scharang. Írta: Peter Turrini és Silke Hassler. Kép: jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ursula Strauss (Traudl Fasching), Johannes Krisch (Johann Fasching), Tóth Orsolya (Breuer Zsuzsa), , Dobos Ildikó (Hannah Kőnig), Végh Péter (Lou Gandolf). Gyártó: Epo-Film / Film-Line Produktion / Mythberg. Forgalmazó: Vertigo. Feliratos. 90 perc.

A Mohácsi testvérpár Egyszer élünk címû tragikomédiájának hõsei egy pajtában próbálják Kacsóh Pongrác János vitézét. A lelkes amatõr társulatra egyszer csak lecsap a történelem, mindenkit elvisznek az oroszok Szibériába, ahol is a kultúráért rajongó orosz táborparancsnok akarja látni az odakerült magyarok elõadását. A második szín szürreális forgatagában már élõk és holtak együttjátszanak. A Mohácsi-színmû azért is oly sikeres, mert a felfoghatatlant, a túlélhetetlen iróniával, szarkazmussal mutatja meg.

A hasonló helyzetet bemutató osztrák-magyar-német Talán egy másik életben a háború utolsó napjaiban játszódik Ausztriában: az elcsigázott transzport tagjait Mauthausenbe viszik. Útjukat egy kis osztrák faluban szakítják meg, a sárga csillagos csapatot Stefan úr pajtájába zárják el. A kiéhezettek rávetik magukat Stefan gazda jólelkû asszonyának kegyelmére. Azzal lép elõ egy magyar áldozat – az Opera jeles tenorja volt – hogy hálából bemutatnák a gazdaasszonynak a Bécsi vért Johann Strausstól. Elõkerül a zongora is, a keringõkirály dallamai töltik meg a pajtát. Stefan gazda is felenged. A falubéliek nemtetszésüket közben fegyverpuffogtatással fejezik ki.

Elisabeth Scharang rendezõnõtõl mi sem állt távolabb, mint az irónia, a szarkazmus: kínosan törekszik a hatásra, az elérzékenyítésre. Mûve tehát legalább olyan menthetetlen, mint a halálba menetelõ csoport. A holokauszt filmek nem viselik el a hitelesség deficitjét, ha egyetlen apró mozdulat láttán azt érezni, hogy ez így nem történhetett meg, a film süllyedni kezd, és vagy a szentimentalizmus mocsarában vész oda vagy az érdektelenség lesz a veszte. A csupa jó zsidót menekítõ bárka történetén az elsõ lyukat a kenyérért hadakozás epizódja üti: aki volt már nagyon éhes, tudhatja, hogy felnézni sem lehet a zsákmányról, a habzsolást nincs, aki megállítsa. Elisabeth Scharang filmje egyszerûen: hazug.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10780