KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Robert Wise: A ház hideg szíve

Rossz szellem a házban

Pápai Zsolt

Klasszikus pszicho-horror, a kísértő lelkiismeret filmje.

 

Robert Wise az istenek kegyeltjeként Orson Welles mellett kezdte inaséveit, ráadásul épp Az aranypolgár és Az Ambersonok tündöklése születésekor, így testközelből tapasztalhatta meg, micsoda nyereséggel (és veszteséggel) járhat a megcementesedett ábrázolásmódbeli konvenciók elhagyása, majd közvetlenül ezután Val Lewton producer filléres rémfilmek gyártására szakosodott műhelyében tűnt fel, ahol nem csak azt tanulta meg, hogy a szűkös költségvetés szükségéből miképp kovácsolható erény, de a feszültségkeltés technikáit is elsajátította. Wise Az aranypolgárban és az Ambersonokban vágó volt, A macskaemberek átka című Lewton-produkciót pedig már maga rendezte, hogy a nevezetes Amikor a Föld megállt című sci-fi és néhány felejthető mozidarab után alig egy évtizeddel a hollywoodi sztárrendezők elitklubjába is bebocsátást nyerjen a West Side Story vagy A muzsika hangja megasikereivel.

Karrierje csúcspontján, épp utóbbi két film között forgatta legbecsesebb művét, minden pszicho-horrorok egyik legeltaláltabb darabját. Wise a forgatás idején, a hatvanas évek elején Hollywood egyik legmegbízhatóbb iparosának számított, ám hogy több volt ennél, azt épp nosztalgikus-vallomásos kísértetház-horrorja (!) mutatja. A Shirley Jackson regénye alapján készült film meséje meglehetőst egyszerű. Egy rossz hírű New England-i udvarházban kis csapat gyűlik össze a kísértetek iránt erősen érdeklődő antropológus vezetésével, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a szellemalakok létezésére. A négy jövevény közül is az anyja halála miatt lelkében masszív önvádat növesztő fiatal nő áll leginkább a középpontban – A ház hideg szíve a rossz lelkiismeret filmje.

A sztori kapóra jött Wise számára, hogy kifejezze hódolatát mesterei előtt, emellett alkalmasnak látszott arra is, hogy segítségével a rendező artikulálja és levezesse a Wellesszel szembeni lelkiismeret-furdalása szülte fóbiáit, melyek még Az Ambersonok tündöklése (át)vágása alatt-után születtek. Az aranypolgárt idézik a hosszú áttűnések, az extrém kameraállások, a térmélységgel játszó jelenetek, az Ambersonokat a bravúros díszletezés, a Lewton-filmek hatása pedig elsősorban abban érhető tetten, hogy a rendező hanyagolja a fantasztikus lények szerepeltetését, pontosabban kerüli azok megmutatását, és csak érzékelteti a jelenlétüket. A Lewton-iskola eredményeiből épp a kísértetház-filmek profitáltak leginkább, azonban olyan filmnyelvi arzenált korábban nemigen vetett be senki a néző megdolgozása érdekében, mint amilyet Wise alkalmazott itt. A lewtoni rémületkeltési technikák enciklopédiája ez a film, a feszültség forrásai nem holmi sokktrükkök, hanem a felettébb invenciózusan használt vizuális- és hangeffektusok. A direktor a DVD-lemezen található (az extrák közül egyedül értékelhető) audiokommentárban kitér rá, hogy a gyakran bevetett nagylátószögű, egyes esetekben hiperkicsiny gyújtótávolságú objektívek alkalmazása már a kezdetektől a művészi koncepció szerves részét képezte. A nagylátószögű objektívekkel maximálisan kitágítja a teret a rendező, ugyanakkor eltorzítja azt, ám nem elégszik meg az ábrázolt világ ilyenforma stilizálásával. A kameravezetést is extrém megoldások jellemzik, jószerivel egyetlen stabil plán nincs a filmben, a szélsőségesen magas vagy éppen alacsony gépállásból vett jelenetek, a rendre beköszönő villámfahrtok – párban az alkalmasint erőteljes montázstechnikával tagolt jelenetekkel – mind a lidércálom-hangulat elmélyítését célozzák.

Noha egyes szekvenciák kapcsán a formalizmus vádja is megállna a művel szemben, a különböző filmnyelvi eszközök parádés alkalmazása végül is azt eredményezi, hogy az egyébként remekül eltalált karakterek mellett maga az elfojtásoktól mérgezett lélek metaforájaként is értelmezhető kísértetház emelkedik főszereplővé. Élő, lélegző organizmussá, amelynek mély értelmű szimbólumokkal (a könyvtár végtelen magas, ám instabil csigalépcsője; az illetéktelenek elől elzárt gyerekszoba) zsúfolt világa kínálja magát egy feminista vagy pszichoanalitikus szempontú elemzéshez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1775