KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Peppermint – A bosszú angyala

Benke Attila

Peppermint – amerikai, 2018. Rendező: Pierre Morel. Forgatókönyv: Chad St. John. Kép: David Lanzenberg. Szereplők: Jennifer Garner (Riley), John Ortíz (Beltran), John Gallagher Jr. (Carmichael), Juan Pablo Raba (Diego Garcia). Gyártó: STXfilms. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 102 perc.

 

A #MeeToo-mozgalom árnyékában a Bosszúvágy (1974) és a Köpök a sírodra (1978) farvizén evező, jórészt női önbíráskodókat bemutató bosszúthrillerek (A bosszú angyala, 2017, A bosszú, 2018, Sötétben, 2018) reneszánszukat élik. Ezt az új hullámot lovagolja meg az eredeti Elrabolva (2008) alkotója, Pierre Morel a Peppermint: A bosszú angyalával, amely sajnos csak árnyéka Morel korábbi, betonkemény akciófilmjeinek. Riley férje és kislánya egy napon véres leszámolás áldozataivá válnak. Habár a drogkartell-tag elkövetőket gyorsan kézre kerítik, a drogbáró Diego Garcia közbenjárására a bíróság felmenti a bűnösöket. Az elkeseredett Riley kiképezi magát, és őrült ámokfutásba kezd, hogy a konkrét gyilkosok és korrupt törvényszolgák holttestein át végül eljusson a gengszterfőnökig.

A főhősnőt alakító Jennifer Garner többek között az Elektra hősnőjeként és az Alias című akciósorozatában bizonyította rátermettségét tíz évvel ezelőtt, és az idei Peppermintben is felér az Elrabolva Liam Neesonjához. Ám Morel művével ugyanaz a probléma mint a három évvel ezelőtti Gunmannel: pusztán az Elrabolva-sablon elemeiből építkezik, és azon kívül, hogy ezúttal egy vasöklű és vasakaratú nő az igazságosztó, semmi érdekeset nem tud felmutatni. Tisztességesen levezényli a kötelező három felvonást lapos fordulatokkal, nem különösebben emlékezetes, sőt az Elrabolva 3-éihoz hasonlóan túl sok vágással tönkretett akciójelenetekkel, hozzá egy érdektelen, egydimenziós antagonistával. Filmje magáról a bosszúról, az igazságszolgáltatás és a morális igazság konfliktusáról sem tud eredetibbet állítani mint a 44 éves Bosszúvágy. Persze Coralie Fargeat A bosszúja sem eredetiségével nyűgözött le, de legalább volt bátorsága az exploitation túlzásaiba esni. A Peppermint bátortalan ezen a téren, miközben mérföldekre van Fatih Akin hasonló történetű, felkavaró Sötétbenjének komplexitásától is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13852