KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret

Benke Attila

The Promise – amerikai-spanyol, 2016. Rendező: Terry George. Forgatókönyv: Terry George, Robin Swicord. Kép: Javier Aguirresarobe. Szereplők: Christian Bale (Chris), Oscar Isaac (Mikael), Charlotte Le Bon (Ana), Angela Sarafyan (Maral), Jean Reno (Fournet). Gyártó: Survival Pictures, Phoenix Pictures. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 133 perc.

 

A dicstelen huszadik század leggyakrabban emlegetett népirtása a Holokauszt, ám sajnos más tömeggyilkosságokat is elkövettek politikai ideológiák nevében, amelyekről ritkábban készülnek nagyjátékfilmek. Ilyenek a második világháborút megelőző nankingi népirtás (Zhang Yimou: A háború virágai), az ukrán holodomor (George Mendeluk: Keserű aratás) vagy az „örmény holokauszt” az első világháború hajnalán (Atom Egoyan: Ararat). Ez utóbbit idézi fel Terry George ír rendező (Hotel Ruanda) legújabb történelmi melodrámája, Az ígéret.

Törökország mai napig próbálja tagadni a gyengélkedő Oszmán Birodalmat irányító nacionalista kormányzat 1915-ös rendelkezését, amely gyakorlatilag legalizálta az ország legnagyobb keresztény kisebbségének, az örmények lemészárlását. Ezt a kurrens közel-keleti menekültválságra is rímelő történelmi tragédiát Terry George koncepciója szerint populáris formában lehet behozni a köztudatba. Az ígéret centrumában így a naiv örmény medikus, Mikael, a Franciaországból népéhez visszatérő Ana és a pökhendi amerikai újságíró, Chris szerelmi háromszöge áll, mely sajnos sokszor háttérbe szorítja a fontos történelmi szálat. Mikael a főhős, akinek szembe kell néznie a borzalmakkal, ám meglehetősen súlytalan karakter, még Ana kegyeiért sem igazán kell küzdenie, ezért roppantmód unalmas is. A Christian Bale által eljátszott riválisa ellentmondásosabb figura, ám a nemes történelmi küldetés és Ana iránt érzett szerelme között őrlődő férfi csupán a Casablanca Rickjének halovány másolata, nem lesz belőle drámai hős vagy komoly rivális. Velük szemben az igazi gonoszt az egyoldalúan kegyetlennek ábrázolt oszmánok képviselik. Mindezekből Terry George csupán egy fájóan átlagos, kiszámítható és hatásvadász melodrámát tudott összehozni, egydimenziós romantikus hősökkel és néhány látványosabb csatajelenettel. Az örmény népirtás ennél sokkal komplexebb megközelítést érdemelne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13322