KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elizabethtown

Susánszky Iván

 

„Kellene végre valami igazán finom, könnyed romantikus vígjáték, amiben a fő humorforrás nem a főszereplők rendetlenkedő emésztése és szexuális élete. Hogy az emberek ne már mindig csak ezeket az illetlen filmeket nézzék a Ben Stillerrel” – gondolhatta Cameron Crowe egy homályosabb pillanatában, és leforgatta az Elizabethtownt. Aztán a Torontói Filmfesztiválon akkorát bukott vele, hogy még az őt szívből gyűlölő kollégák is őszinte sajnálkozással lapogatták a hátát.

Drew Baylor (Orlando Bloom ezúttal azt próbálja ki, mennyire megy neki a mély érzések hiteles eljátszása a sok elf, meg kalóz után – remélem olyan sok esélyt ezek után már nem kap) sportcipőket tervez. Sajnos a legújabb modellje több mint kilencszáz millió dollárral rövidítette meg a céget. Baylor természetesen repül, a karrierjének vége, és ha rajta múlik, az életének is. Mielőtt azonban pontot tenne a sztori végére (és mi egy erős tíz perc után némiképp elégedetten távozhatnánk a moziból), jön a hívás: apu meghalt, le kéne ugrani a szülővárosba elrendezni a temetést. Az – elsősorban önmagát – gyászoló fiú útközben összeismerkedik a bájos, csicseri, életvidám légikísérővel (Kirsten Dunst), akivel aztán szép lassan összemelegszenek. Formálódó románcuk közben betekintést nyerhetünk – immáron ezredszer – az amerikai kisvárosi lét alapvetően kicsinyes, unalmas és irritáló, de egyesek szerint valamiért roppant bájos világába is.

Az Elizabethtown (amit a rendező a torontói bukta után húsz perccel megrövidített) tényleg finom, könnyed, romantikus (és irdatlanul lassú) vígjáték lett, amiben a szerelmesek sokat beszélgetnek telefonon, a viccek pedig annyira szubtilisek és illendőek, hogy nagyon kell ügyelni, nehogy elszalasszunk egyet is. Crowe szerencsére rendes fickó, egyes poénokat többször is elsüt, megkönnyítve ezzel a dolgunkat. Tényleg nem hittem volna, hogy valaha ilyet leírok, de ha ez Ben Stiller iskola alternatívája, akkor én maradnék a hasmenéses poénoknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8462